Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

ellen emeli fel a szavát. A nagy filozófus teljesen figyelmen kívül hagyja az 1846—1849-ig terjedő időt, amikor K. mély és építő keresztyén írói munkásságot fejtett ki. írói hivatását különösen abban látta, hogy megvilágította a keresztyén világnézetet és ezt oly módon tette, hogy annak minden világnézetre jelentősége van. K. ismeretelméletének nagyságát mutatja az a komolyság, amellyel a gondolkozásnak a személyes élettel való összefüggését felfogta. Bizonyos hellén elem található nála. Az absztrakt gondolkodástól és a kontempiációtól vissza akart térni a személyes, az existenciális gondolkodásra. Kierkegaard kivezette az eszméket a kontempláció kényelméből az életharc küzdelmébe és nyugtalanságába s megmutatta nekik azt az arénát, ahol a „lényeges" ismeret érvényessége megállhatja a próbát. Ha nem lett volna nála dogmatikus akadály, inkább jutott volna egyetemes jelentőségre. De hát vallásos motívumok nélkül Kierkegaard el sem képzelhető. A „dogmatikus akadály" megvolt Luthernál is és mégis minden téren érezhető a hatása, nélküle bizonnyára Höffding sem adhatta volna elő szabadon mélységes filozófiai gondolatait. Irodalmi munkásságának az első szakaszában bámulatos Kierkegaard termőképessége. A három év alatt megjelent művei 145 nyomatott ívet tesznek ki. Szinte csodálatos, miként birta gyenge szervezete ezt az óriási munkát. Naplója szerint idegfeszítő munkája közben, amikor csak tehette, légfürdőt vett és hosszú, gyors kocsiutakat tett Koppenhága kies vidékén. Ezt az írói termőképességét látva, megértjük naplójának e szavait: „És ha arról beszélnek, hogy a földi szerelem beszédessé teszi az embert, akkor mennyivel inkább azzá teszi az embert a Te feléd irányított szeretet, óh Isten, aki az ember száját azért alkottad, hogy beszélhessen."

8) KierKegaara azt hitte, hogy ezzel befejezte írói 3* 35