Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

írói munkásságának az első korszakát az „ Afsluttende uvidenskabelige Efterskrift" (Befejező nem tudományos utóirat) zárja le. Ebben a korában érvényben levő életnézeteket és rendszereket bírálja. A keresztyénséget nem szabad sem naturizálni, sem leszállítani. Az egyforma magasságban áll a legműveltebb és a legegyszerűbb ész felett. A keresztyénség felett meg kell botránkozni. A hit nehéz dolog, a paradox abszolút követelmény. A hit mindig csak a megbotránkozáson jön létre. A keresztyénség követelményét nem szabad lejjebb szállítani. Inkább az őszinteség kell a keresztyénségnek, mint az ide-oda való ingadozás." Jensen Κ. írói munkásságának erről a szakáról ezt mondja: „K. olyan korban írt, amelyben könnyen vették a keresztyénséget, oly könnyen, hogy mindenkit annak tekintett és felhívott a feladat nehézségének eltüntetésével arra, hogy a tornyot számítás nélkül építse fel. Ez ellen emelte fel a szavát, ez az ő érdeme, ennyiben útmutatója minden későbbi kornak, ha a keresztyénséget ilyen hitvány áron akarják árúba bocsátani. Igaz, egyesek, amint azt előre megjósolta, munkáit olvasva megbotránkoztak és félreálltak. De jobb az őszinteség, mint az ide-oda való ingadozás." Brandes szerint K. műveinek igen nagy volt a hatása Dániában. Sajnálkozik, hogy ez a zseni egy ilyen kis nép körében született, de hiszen épp ennek a népnek az élénk szellemi élete és lelkivilága járult hozzá e vallásos zseni fejlődéséhez. Spanyolországban másféle zsenik születnek, ott elképzelhetetlen egy Kierkegaard ! Höffding,

7) a híres dán filozófus szerint Kierkegaard írói munkásságának ebben az első szakában bizonyos tekintetben öszehasonlító életfilozófiát ad. Ő csak két korszakot különböztet meg írói munkásságában: az elsőben (1843— 1846) a lét spekulatív, esztetikus elhomályosítása ellen veszi fel a harcot, a másodikban pedig (1840—1850) a keresztyénségnek az egyház által való enyhe kezelése 34