Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

kegaardnak egyik legszebb és legmegragadóbb műve. Még Mynster püspök és Martensen

6) is, akikkel pedig később éles ellentétbe került, örömmel olvasták e munkát és megdicsérték a szerzőjét. „E művében Ábrahámot állítja elénk olyan férfiúként, aki megtette az elhatározó lépést a vallásos szféra felé. Etikus szempontból az a tette, amikor fiát megakarta gyilkolni, bűntény, vallásos szempontból azonban istentisztelet, amidőn kész volt fiát, Izsákot, Isten parancsára feláldozni. Ábrahám habozás nélkül a vallást választotta s megtörtént a nagy csoda, hogy éppen mivel a hitben a vallásit választotta, visszanyerte az etikait, mint újat, átszellemültet: nem kellett meggyilkolnia fiát, Isten visszaadta neki, hazavihette és örülhetett neki!" Munkája bevezetésében ezt mondja: „Napjainkban senki sem áll meg a hitnél, hanem mindenki tovább megy. Arról kérdezősködni, hogy hová is mennek e továbbmenők, vakmerőség lenne, ellenben a finom érzés és a műveltség jele az, hogy felteszem mindnyájukról, hogy van hitük, különben nagyon különös lenne beszélni a továbbmenésről. A régi időkben másként állt a dolog. Akkor a hit is az egész életre szóló feladat volt, mert feltételezték, hogy a hit képességét nem lehet napok és hetek alatt elsajátítani. Majd későbben ezt mondja: „A hit nem esztetikus hangulat, hanem valami sokkal fenségesebb s mivel a lemondás az előfeltétele, nem közvetlen ösztöne a szívnek, hanem a lét paradoxonja." A hit ott kezdődik, ahol a tudás megszűnik. A műveltséget következőképen definiálja: „Mi a műveltség ? Azt hiszem, az a tanfolyam, melyet az egyes oly célból végez el, hogy önmagát utolérje, aki pedig ezt a tanfolyamot nem akarja elvégezni, annak ugyan keveset használ, ha mindjárt a legfelvilágosodottabb században születik is." Vannak-e Ábrahámnak a jelenben követői? Erre a kérdésre válaszolva arra is feleletet ad, hogy kik 28