Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

X.

püspök temetése előtt, amelyet emlékbeszédnek nevezett s amelyet valóban annak is lehet nevezni, amennyiben emlékezetébe hozta Martensen tanárnak a megüresedett püspöki széket, ez a beszéd Mynster püspökről, mint az igazság tanújáról szól, mint arról, aki az igazság igazi tanúi közül való s oly erős és határozott kifejezéseket használ, aminőket csak lehet. A meghalt püspök életével és jellemével arra int bennünket, hogy kövessük az igaz elöljárók és az igazság tanúinak a hitét. A meghalt püspököt Martensen püspök az igazság tanúinak szent láncolatába sorozza, amely az apostolok idejétől egészen napjainkig terjed stb." „Ez ellen kénytelen vagyok óvást emelni és mivel Mynster püspök meghalt, csak röviden szólhatok és pedig arról, hogy mi késztet engem arra, hogy ily állást foglaljak vele szemben. Ha a hirdetés alatt azt értjük, amit mondanak, írnak, nyomtatnak, szavakat és prédikációt, akkor Mynster püspök hirdetése elhomályosít, elhallgat, kihagy olyasmit, ami elhatározóan keresztyéni, azt, ami nekünk embereknek kellemetlen, ami megerőltetésünkbe kerül, mert akadályozza az élvezetet, azt, hogy önmagunknak kell meghalnunk, önként meg kell tagadnunk önmagunkat és a tanért szenvednünk kell. Nem szükséges kiváló éleselméjűség, hogy ezt mind lássuk, ha az újtestámentumot tesszük Mynster püspök beszédei mellé. De ha Mynster püspököt a szószékről az igazság tanujának nevezik, kanonizálják, ez ellen óvást kell emelni ... Te aki ezt olvasod, jól tudod, hogy keresztyénileg mit értünk az igazság tanuja alatt, de engedd, hogy emlékeztesselek arra, miszerint ehhez okvetlenül szükséges, hogy az illető szenvedjen a tanért. És ha még kiemelik, nogy ez az igazság tanuja, akkor a szót a legszigorúbb értelemben kell venni. Engedd tehát, hogy közelebbről megmondjam, hogy mit kell az alatt értenünk. Az igazság tanuja olyan ember, akinek élete kezdettől végig nem azonos azzal, amit 109