Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

XX. A dotáció kérdése

59 XX. A dotáció kérdése. Az 1848. évi XX. törvénycikk elvként megállapította, hogy a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei állami költségből fedeztessenek. Ezen elv betűszerint való végrehajtása azt kívánta volna, hogy a protestáns egyházak összes egyházi és iskolai költségei az állampénztárból fedeztessenek. A protestánsok azonban belátták, hogy ők a törvénynek betűszerinti végrehajtását nem követelhetik, hanem beérték azzal, hogy az államtól oly segélyt követeltek, mely az ő legégetőbb szükségleteinek kielégítését az általuk végzett nagy kultúrmunka értékének megfelelően lehetségessé teszi. A mult század végén és a jelen század elején a liberális és kevésbbé liberális kormányok váltig biztosították ugyan a protestánsokat, hogy a kormány elismeri a követelések jogosultságát és iparkodni fog kötelességének eleget tenni, de az állam szorult pénzügyi helyzetére való tekintettel oly szűken mérték ki a protestánsoktól kért segélyezést, hogy ez az 1848. törvény által tett ígéret beváltásának nem volt tekinthető. Sajátszerű, hogy éppen a magyar állam pénzügyi helyzetének legszomorúbb éveiben ezen a téren tetemes javulás állott be. Hogy tiszta képet nyerjünk ez ügyben, illetékes helyen kérdezősködtünk, hol tartunk jelenleg az államsegély kérdésében és véletlenül kezünkbe került magának a vallásügyi miniszternek egy nyilatkozata, amely kimerítő információ gyanánt szolgál ez ügyben. A nyilatkozat a következő: „A nem. kath. lelkészi kar társadalmi állásához méltó megélhetéséről való gondoskodás kormányunknak mindenkor egyik legfontosabb feladatát képezte. 1. Az 1923. évben a korona romlásával kapcsolatban bekövetkezett általános drágulás idején, mikor a kongrua, korpótlék, családi pótlék, valamint a havi drágasági és rendkívüli segély eddigi összegei a megélhetés biztosítására elégtelenekké váltak: a lelkészi kar anyagi helyzetének megjavításáról s lelkészi rendkívüli segélyek felemelése útján gondoskodtam, még pedig akként, hogy a lelkészi rendkívüli segélyeket hónapról-hónapra ugyanazzal a százalékkal felemelt mértékben folyósítottam, amily mértékben emeltetett a köztisztviselők fizetése. 2. Az 1924. évtől kezdve a nem kath. lelkészi kar anyagi helyzetén még továbbmenő javításokat is sikerült kieszközölnöm. Az 1924. évi január hő 4-i minisztertanács ugyanis előterjesztésemre hozzájárult ahhoz, hogy a nem »fcWf^mwi ιΓ» iAilllfclM