Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

VII. A „Netemere" decretum

34 Itt a bizottság a püspöki körlevél már előbb ismertetett Utasításait reprodukálja és azután ekként nyilatkozik: Ezen püspöki körlevél irányzata teljesen azonos a Netemere irányzatával. Mind a kettő a katholikus fél lelkösmeretére akar kényszert gyakorolni, hogy a vegyes házasságot meg ne kösse és ha már megköti, azt csak azon feltétel alatt tegye meg, ha a házasságból születendő gyermekek mind katliolikusok lesznek. A Netemere igaz, hogy a házasságot érvénytelennek jelentette ki, erősebb eszközökhöz nyúlt, de az egyes konkrét esetekben éppen a katholikus egyház ártalmára volt, mert találkoztak olyanok, akik azért, hogy ne sújtsa őket az érvénytelenség kijelentése, a katholikus egyházból inkább kiléptek. A püspöki körlevél változtatott eszközökkel szintén a lelkiösmeretre akar kényszert gyakorolni. A híveket feloldoztatásra érdemetleneknek jelenti ki, ami a kegyszerek elvonásával egyértelmű. Ez nem' új követelmény ugyan, de a harcra való ösztönzés éppen akkor, amidőn a Netemere hatályon kívül helyezésétől a felzaklatott közvélemény éppen a felekezetközi viszonyok javulását remélte, mindenkit, aki a vallási békét óhajtja, kínosan érint. Különösen visszatetsző pedig ezen harcra buzdítás módja. Nem az igazság győző erejével akar a püspöki kar egyházának híveket szerezni, hanem eszélyessóggel, leleményességgel és a törvények kijátszására való felhívással. A püspöki körlevél a Provida közhírré tétele alkalmából jónak látja a papokat arra is utasítani, hogy ne nyugodjanak meg abban, ha a vegyes házasulok minden rábeszélés és zaklatás ellenére reverzális nélkül házasságra lépnek. Azt kívánja a papoktól hogy az ilyen szerencsétlen házasokat a házasság megkötése után is, semmi fáradtságot nem sajnálva, folyton zaklassák, a vallási békét a legszűkebb családi körben folyton és állandóan bolygassák, a házastársakat buzgólkodással, eszélyességgel és leleményességgel állandóan körülvegyék és jobb meggyőződésre térítsék. Ezzel a támadással szemben védekezni kell. A katholikus klérus ezen akcióját a protestáns lelkészi kar nem nézheti tétlenül. A jogos önvédelem terére kell lépnie. Egyházunk jogos érdekeit, híveink lelki nyugalmát védenie kel], nem a leleményesség, a törvény kijátszására oktató furfang, hanem az igazság, a testvéri szeretet, a lelkiismereti szabadság és a jogegyenlőség nemes fegyvereivel. Fel kell támasztani a protestáns hithüséget és önérzetet, amely gyermekeink hitét közönyösségből vagy éppen alacsony világi érdekből alkuba nem bocsátja, a szégyen bélyegét nyomja azokra, akik nemtelen alkura hajlandók; őrt kell állani mindazon hit-sorsosaink - mellett, akik vegyes házasságra lépés előtt vagy után, annak a fáradságot nem kimélő „leleményes" aknamunkának lehetnének kitéve. Ismételjük, nem a támadás, a jogos önvédelem nagy munkája ez, amelyben lelkészi karunknak vezetésre, utasításra van szüksége,' minél fogva azon indítvánnyal fordulunk mindkét testvéregyház illetékes főhatóságai elé, miszerint lehetőleg mielőbb dolgoznának ki és léptetnének életbe oly utasítást, amelyben a vegyes házasságra lépés vagy abban élő híveink fokozott lelkigondozását és a születendő gyermekek vallására vonatkozó egyházunkra ká-