Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

V. Államsegély. — Tanítói törvény. — Autonomia megsértése. —·Congrua felemelése. ·— Párbérsérelmek

24 az állani fegyelmi hatalma alá helyezi, sőt bizonyos esetekben a felekezeti tanítók kinevezését is a miniszterre bízza, addig a szerzetesek és apácák felett 'az államot semmiféle fegyelmi hatalom meg nem illeti, a többnyire külföldi hatóság alatt álló szerzetestanítót és apácát külföldi hatóság rendeli ki, és ha az ilyen szerzetes vagy apáca a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen izgat, vagy azokat a vétségeket elköveti, amelyeket a magyar törvény oly keményen büntet, nevezetesen, ha: a magyar nyelv tanítását elhanyagolja, államellenes irányt követ, vagy a hitfelekezetek ellen izgat, növendékei vallását sértő nyilatkozatot tesz, — nem lehet et e miatt magyar állami hatóság előtt felelősségre vonni, fegyelmi hatósága az a külföldi rendfőnök, aki a magyar állam fegyelmi törvényeit semmibe sem veszi, sőt akinek hitelvei szerint az a szerzetes, aki az eretnekek ellen izgat és azok vallását sérti, nem fegyelmi vétséget, hanem dicséretre méltó cselekményt követ el. Hát nem jelentéktelen dolog ez sem, de jelentősége teljesen eltörpül azon szomorú jelenség mellett, hogy a magyar törvényhozás a XX. század elején — liabár csak egy szórványos esetben — lemondott azon nagy tradíciókról, amelyekért a múlt században a nemzet legjobbjai, egy Kossuth, egy Deák, egy Eötvös síkra szállottak, és ezzel rést ütött a vallásfelekezetek közötti egyenlőség nagy elvén. Midőn a törvény így a vallásegyenlőség nagy sérelmére a szerzeteseket ós apácákat különös privilégiumban részesíti és azokat az állam büntető hatalma alól kiveszi, útat egyenget a római katholikus egyháznak arra, hogy az ö elemi iskoláját, a mellett, hogy az állam segélyét teljes mértékben igénybe veszi, az állami közvetlen befolyás alól kivonja, mert nem kell neki egyebet tenni, mint a világi elem kizárásával iskoláiban az amúgy is feles számban levő szerzeteseit és apácáit alkalmazni. Az új iskolatörvény által alkotott helyzet aggodalmat gerjesztő képe tehát egyfelől a minisztertől függő protestáns iskola és az állami beavatkozástól ment róm. kath. iskola. Hogy ez az állapot az 1848. XX. törvénycikkben kimondott egyenlőségi elvbe ütközik, ezt bővebben bizonyítani nem szükséges. De nemcsak a vallásegyenlőséget sérti az 1907. évi iskolatörvény, mé' lyen belenyúl az egyházunk autonómiájába is, mélyebben, amint ezt az állami érdek követeli. Protestáns egyházunk legdrágább, legféltettebb kincse az ő autonómiája. Ez adott nekünk erőt a múltban, ez védett meg bennünket az absolut hatalom támadása ellen; ez volt a múlt évszázad hatodik évtizedében (a pátens idejében) a magyar nemzet ébredésének, a magyar alkotmány viszszaállítása iránti küzdelemnek előharcosa. Akkor, a midőn a szabad szó el volt fojtva és nem volt hely, nem volt alkalom, aliol ez megnyilvánulhatott, a protestánsok gyűléseiben nyilvánult meg az és habár a hatalom a szónokokat börtönbe vetette, a szabad szó hatása felvillanyozta a nemzetet és azt többé elfojtani nem lehetett, Ez a proestáns autonómia érdeme volt és ezt a protestáns autonómiát minden magyar hazafinak kegyelettel kell megvédeni és épségben tartani. Nem lehet tudni, hogy mikor lesz a nemzetnek még erre szüksége!