Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

II. Az 1903-ban közzétett emlékirat

11 tekkel is védett sérelmeket és kimutatja azoknak tarthatatlanságát és törvénybe ütköző voltát. Az emlékirat második részében ..Dotáció" címen azokkal a szükségletekkel foglalkozik, amelyek fedezésére az állam hozzájárulását kéri, kimutatván különönsen a fedezethiány miatt beállott aránytalan megadóztatást, amely egyes egyházközségeknek lételét alapjában megingatja. Részletesen felszámítja, mennyi kell adóssági segélyalap létesítésére; az egyház közigazgatási költségeire; a lelkészek korpótlékára; az országos lelkészi nyugdíjintézet évi segélyezésére; vallástanításra; kulturális és humanitárius intézményekre és lelkész- és tanárképezésre. Végül a miniszterhez és a törvényhozáshoz kérelmet intéz, hogy az emlékiratban foglaltaknak orvoslásáról gondoskodjék. Feltűnő, hogy a vegyes házasságok törvényességének kérdése és az azokból született gyermekekre vonatkozó megegyezésnek a protestánsokra nézve sérelmes volta az 1903. évi emlékiratban még nem került szóba. A bizottság tagjai közül többen, többi között ezen sorok írója is, felhívták a bizottság figyelmét ezen kérdésekre, de a bizottság Tisza Kálmán azon nyilatkozata folytán, hogy a reverzálisokban a katholikus klérusnak adott engedmény kompromisszium gyanánt szolgált arra nézve, hogy a klérus az egyházpolitikai törvényeket támadni nem fogja, a kérdés tárgyalásától elállt. A jelen szakaszban ismertetett emlékirattal már a Tisza István első elnöksége idejében fennállott kormány foglalkozott. 1904. évi október hó 20-án 4972. Μ. E. szám alatt értesítette a bizottságot, hogy az emlékirat első részében foglalt sérelmeket alapos vizsgálat tárgyává fogja tenni és ennek eredményéhez képest fog állást foglalni. Azt mondja mégis: „már most kívánom megjegyezni, hogy ami a. dolog elvi oldalát illeti, a kormányt is, valamint egész működésében úgy ezen kérdések elbírálásánál is csak azon nagy szempont vezetheti, hogy a törvény ezen bevett vallásfelekezetek között tökéletes egyenlőség és viszonosság az egész vonalon érvényesüljön, természetesen tekintetbe vételével a törvényes fejlődés és az egyes vallásfelekezetek benső természete által elő'idézett különös viszonyoknak". Ami az anyagi igények kielégítését illeti, Tisza állami törvény altal meghatározandó állami dotációban akarja megadni a segélyt, amelynek mikénti felhasználása tekintetében az egyházak autonómiájuk hatáskörében intézkednének. Különös súlyt helyez a nyugdíjintézetek kellő dotációjára. Midőn a koalíciós kormány vette át az ügyek intézését, gróf Apponvi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter foglalkozott az