Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

40. ember felelőssége által beléizuiosodik az. erkölcsi önállóságba, az. érett, nagykorúak vallási életébe. Az erkölcsi öntudat és felelősség összhangja csodálatosan szép • vallási életet teremt. Ennek az életnek van magas nézőpontja s van erős gerince. Nem vész cerimóniális külsőségbe s nem merül el a vallási élet érzékeltetésébe. A lélek Istenhez való viszonyának emelkedett fensége vonul rajta végig. Egyszerű és meleg, mint az alaplát képező örökkévaló isteni szeretet, határozott és erőteljes, mint. az örök szeretetből kiáradó isteni akarat. A folytonos megtérésre vezető bűntudat egyesül benne a megtartó isteni kegyelem bizonyosságával; az az elmélyedő életkomolyság vonását húzza a vallási élet arculatjára, ez az Istenbe vetett hit bizonyosságával a lélek, nyugodt mosolygását varázsolja reá. Magasabb avatást nyer az élet. Istentiszteletté szentesül a munka, hivatássá a kötelességteljesítés,, értékmérővé a felebaráti szeretet. A más vallásúakkal szemben mutatott türelmesség nem a felekezeti meggyőződés gyengeségét, hanem annak emelkedettségét mutatja. A vallásos élet értéke a lélek hozzájárulása szerint igazodik. Templomjárás, Úr asztala előtti, térdhajtás, imádkozás s a többi vallásos jelenség értéke a benső érzület mélységében rejlik. A vallásos élet nem sorvadhat külsőséget, követelő vallási tanrendbe. A dogma a lélek előtt és nem felette áll, a vallásos élet körvonalait jelzi, nem pedig magát a vallásos életet. Az egyház egy hitet és nem szolgai egyformaságot teremt. Örökös követelés a vallásnak életté alakítása. Az élet Urát élettel, a szeretet Istenét szeretettel, az igazság Istenét igazsággal kell szolgálni. Ez az élettel összeforró vallásosság az Isten erős akaratát az emberi elhatározásban tükrözteti vissza s az embert Istenországa, munkásává avatja. A vallásosság nem marad az emberi élet elszigetelt külön része, hanem átjárja az egész életet: jellemet formál, embereket nevel, társadalmat, államot, nemzetet, emberiséget épít.. Ezért nevezi egy gondolkodó a protestantizmust „a heroizmus és aktivitás vallásának." (Troeltsch.) Ha már most azt kérdezzük, mit adott a reformáció az emberiségnek, a szó igaz értéke tudatában azt válaszolom: az evangéliumot adta. De ebben az egyben mindent megadott: a Krisztus'örökkévaló tanításait, a szeretet Istenét, az üdvösség biztosítékát,, a lélek nyugalmát, az Isten lelkétől áthatott emberi élet eszményét.. A vallást kiszabadította a szertartások, az egyént a nyűgöző dogmák nyomasztó világából. Visszaadta a lélek és emberiség közös kincsét, a lelkiismereti szabadságot, összekötötte a vallást a mindennapi életi