Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)
I. Istentisztelet a reformátusok Kálvin-téri templomában
Iá gyen épített várossá, mely nem rejtethetik el s melyben a múltnak áldásai a jelen erőivé, szenvedései a jövő örömévé, dicsekedésévé, megaláztatásai dicsőséggé lesznek. Legyen ;az igazán Krisztus egyháza, melyet beragyog az ő világossága, melyben a hívek erőtlenségében megdicsőül az Isten ereje, legyen ama pünkösti egyház megújulása, melyben a híveknek szíve, lelke egy s ők magok is egyek, és Isten fiai a Krisztustól áradozó szeretet által. Legyen az olyan protestáns egyház, melyben a hívek élete lesz tiltakozás az Istentől elszakasztó, szabadságunktól megfosztó bűnök szolgasága ellen. És növeld annak határait. Költsd ki sírjaikból első, hű fiait, kiket sem munka, sem küzdés; sem áldozat, sem szenvedés; sém magasság, sem mélység; sem élet, sem halál; sem angyalok, sem fejedelemségek el nem szakíthattak Krisztus szerelmétől, egyházukhoz való törhetlen hűségüktől. És Te, ki a kövekből is fiakat támaszthatsz Ábrahámnak, szülj új fiakat e mi magyar református egyházunknak, hiszen ma annyi hull el ott künn a harcok, oly sok tévelyedik el itt benn a békesség terein. Adj beléjök szívókét átalakító szeretetet, világot meggyőző hitet, hogy szeressék, szolgálják s a jövendő nemzedékeknek ők is örökségül hagyják ezt a szegény, csak fiaiban gazdag egyházat. Csendüljön meg a felett szavad: „íme 'elveszem kezedből a keserűség poharát és nem iszod többé azt meg!" Cselekedd meg vele azt a csodát, hogy ne neveztessék már sokáig „Elhagyatottnak", hanem mindenek üdvére „Megkerestetett Városnak". S végül Atyánk add nekünk azt a nagy reformációt, ami a Jelenések látnoka prófétál, mely a menyből leszálló Jeurzsálemmé teszi e világot, ahol aztán nem lesz éjszaka, sem halál, sem gyász, sem fájdalom, nem lesznek különböző templomok, az emberek „mindnyájan egyek lesznek a Jézus Krisztusban" s „az Isten az emberekkel lakozik". Te hozhatod el ezt is Jézusunk! „A lélek ezt mondja: Jövel!'' Az ünnepi csendben várjuk . . . ime halljuk szavadat: ..Bizony hamar eljövök!" Amen. é