Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

I. Istentisztelet a reformátusok Kálvin-téri templomában

13 Krisztus lelke szerint épített. Leásott a lelki nyomorúság mélységeibe. kiszedte a porló köveket·, miket ember rakott az Isten templomába s helyére tette amaz egyetlen követ, melyen hívül mást senki sem· vethet, de amelyet századok építői megvetettek. S e kő szegeletkőcé lett, melyen az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá s benne a hívek is mint élő kövek épülnek lelki házzá, szent papsággá. ,.Αζ Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!" Ε szent templomba népet gyűjtött a reformáció. Rávezette az embert bűnei tudatára, a tékozló fiú gyötrelmeire, hogy vesztét látva felsikoltson: ..Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem e halál testéből ?": megérezze a maga semmi voltát s belássa, hogy nem adatott az ég alatt más név, amely által meg kellene tartatnia; megragadja az igazságot: hit által igazulunk meg; és eldobva minden hiúságát, roskadozva menjen a Golgotára, a megváltás fájához,, Pál vallomásával: „Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, kik közül első vagyok én!" Ott aztán reá ragyog a fény annak arcáról, aki megszabadított a sötétség hatalmától, megváltott a törvény átkától, a parancsolatokban ellenünk szóló írást eltörölte, oda szegezvén a keresztfára s lerontotta a választófalakat. Ε fényességben a keresztet átöleli, kialakul benne a keresztyén jellem, megérzi a megalázott ember felmagasztaltatását: „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak''; megtalálja az igazi keresztyén szabadságot a krisztusi ígéret alapján: „Ha megmaradtok az én beszédemben, megismeritek az igazságot s az igazság szabadokká tesz titeket." S a szabad nép dicsekedhetik: „Szabadságunk van az Isten szentséges helyébe bemenetelre"; ott királyi papság, szent nép lesz, nem vár többé közbenjárást, üdvösséget sem emberektől, sem szentektől; tudja, vallja, hogy egy a közbenjáró Isten és emberek közt: a Jézus Krisztus! Ezt az Egyet öleli hitével magához s szabadságának jelszava, dicsekedése az lesz: ...4 Krisztussal megfeszíttetem. Élek pedig többé nem én, hanem a Krisztus él én bennem!'' És a benne élő Krisztussal bátran megy neki a harcnak, mit szent eszméiért az azokat összetörni kívánó világgal kell megküzdenie. Ez várta a reformáció hőseit, hitvallóit, ehez adott bátorságot,.. lelkesedést a 400 év előtt reájok szállt lélek. Nézzétek: Luther odakiáltja az ellenséges világnak: „Itt állok, ruáskép nem tehetek!" Zwingli a halál küszöbén dicsekszik: „A testet megölhetitek, de a lelket nem!" A máglyán, a gályán cseng