Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Gyermekistentiszteleti beszéd 1917. okt. 31.

— 5 — megjavításra szorult. Az egyház fejeként a pápát, azaz a római püspököt tisztelték. A keresztyénség elterjedésének idején a római püspök (egyházi felügyelő, lelki atya) is csak olyan volt, mint más városok püspöke, de az idők folyamán hatalma s tekintélye annyira megnövekedett, hogy pápának, azaz atygnak nevezték s hogy ő parancsolt egyháziakban s lassanként világiakban is az egész keresztyénségnek. A pápák, kevés kivétellel, hatalom- és pénzvágyó, pompakedvelő, sokszor erkölcstelen emberek voltak. VI. Sándor pápa, aki 1492—1503 uralkodott, oly erkölcstelen életet élt, hogy a történelem a „legelvetemedettebb" pápának nevezi őt. Az ő utódja, II. Gyula (1503—1513), hadviselő pápa volt, oly annyira, hogy saját bibornokai (a pápa tanácsosai) elnevezték „második Góliát"-nak. X. Leo (1513—1521.) a vallással nem sokat törődött s vallási kérdésekhez nem igen értett, de annál jobban értett a szépművészethez, a drága építkezéshez s arra annyi pénzt fordított, hogy azt mondják, hogy három pápának a jövedelmét költötte el. S mindennek ellenére úgy féltek a pápától, hogy az egyik zsinaton egy szónok a pápát „második istennek" mondotta. S amilyen volt a pápa, olyanok voltak az ő bibornokai, püspökei, papjai és szerzetesei. Egy római katholikus lelkész kortársunk (Möhr Henrik freiburgi lelkész) mondja, hogy Luther idejében az egyház, Istennek ez a szép kertje pocsolyává lett, telve mérges növényekkel s mocsárgázokkal. A valláserkölcsi élet teljesen megromlott, oly annyira, hogy e^y tudós, aki véletlenül egy bibliához került s abban a hegyi beszédet olvasta, nagy szomorúan igy sóhajtott fel: „Vagy nem igaz mindez, vagy nem vagyunk keresztyének!" Az akkori állapotok jellemzésére csak egy esetet mondok el. Albrecht magdeburgi érsek, ki egyúttal mainzi érsek és választófejedelem is volt, érsekké történt kinevezése alkalmával kötelezte magát, hogy a palliumot megveszi a pápától. A pallium az érseki ruházathoz tartozott, fehér gyapjúból készült, 5 fekete kereszttel kihimezett 3—4 ujjnyi széles szalag volt, melyet az érsek, miután a pápa azt Péter és Pál fejei felett (melyek azonban csak fából ügyetlenül faragott fejek voltak) megáldotta — többi ruhája felett vállán átvetve hordott. Ezt a szalagot, mely Luther szerint egy garasnyi értékkel birt, drága pénzen kellett megvenni. Albrecht ezért 30000 forintot fizetett. 30000 forint ma is sok pénz, de az akkori időben ez hallatlan nagy összeg volt. Albrecht kölcsön vette ezt az összeget s hogy adósságát lefizethesse s gond nélkül