Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Függelék. Képek Luther életéből

— 31 — — Aminek el kell jönni, eljő, — nyugtatja meg Staupitz — neked pedig bizonnyal javadra szolgál ez a belső küzdelem. Ki tudja, nem arra készítget-e Isten, hogy neked is szerepet szánjon a világ megújításában ? A fellépő reformátor. Háborgó, keserű lélekkel lépett ki Luther a gyóntatószékből. Ez az utóbbi időben többször megtörtént. Mikor a gyónókat arra intette, bánják meg bűneiket és javuljanak meg, csak így remélhetnek bocsánatot, többen bűnbocsátó cédulát húztak elő, hogy ők már megszerezték a bocsánatot. Elrettenve látta ezt Luther és szigorúan figyelmeztette őket: — Ha meg nem javultok, ezek a cédulák nem használnak nektek semmit! A bűnbocsátó cédulákat a mainzi érsek áruitatta s a jövedelem felét Rómába küldte. Wittenbergbe ugyan nem mehetett be céduláival Tetzel domonkosbarát, de sokan fölkeresték sátrát a közeli városban. Könnyebb ezt az utat oda-vissza megjárni, mint a megtérés utján elindulni s olcsóbb egy csomó pénzről lemondani, mint a világ bűneitől elszakadni. Luther ezt a szégyenletes kereskedést már nem hagyhatta szó nélkül. Kikelt ellene prédikációiban, irt a mainzi érseknek, több püspöknek s mikor azok nem tettek semmit, elhatározta, hogy a világ elé lép. Nem szólt senkinek, nehogy lebeszéljék, megirta 95 tételét s kiszegezte a vártemplom ajtajára. Ebben kimondja, hogy a pápa semmiféle bűnt nem bocsáthat meg; aki a szűkölködőt felsegíti, jobb dolgot cselekszik, mintha bűnbocsátó cédulát vesz; pénzen vett, hazug békesség helyett a keresztyéneknek egész élete szakadatlan bűnbánat legyen és Krisztust szenvedésen, halálon, poklon keresztül is követni igyekezzenek. A tételek felrázták egész Európát. Megkezdődött a reformáció, hogy a romokon új életet teremtsen. A kolostor halálsejtelmektől gyötört ifjú helyett nagy tettekre kész, megtisztult, elszánt hőst adott vissza a világnak. A nemeslelkű Staupitz helyeselve, de egyúttal aggódva nézi fellépését: — Keresztnél egyéb nem vár rád, kedves Lutherem. Pártfogód kevés, ellenségeidtől félve az is könnyen elhágy. Jöjj hozzám, hogy itt együtt éljünk és haljunk. De aki már megvívta magában a legnehezebb harcot, nem riadhat vissza a világgal való harctól sem. Aki egyszer megtalálta Krisztust, megállás nélkül kész Őt szenvedésen, halálon, poklon keresztül is követni. Erre az útra lépett Luther Ezerötszáztizenhét október harmincegyedikén. Szalay Mihály. /"orS* Äclt \ f \ i« EVANGÉLIKUS )