Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Luther Wormsban. — Szalay Mihály

Másnap védni kezdi féltett, szent igazát, De ideges gőggel ketté vágják szavát; Nincs itt hely vitára; mondja ki röviden: Megtagad-e mindent? Egy szó: nem, vagy igen! . . . — Megáll . . . majd bátran a császár felé fordul, Reszket szive-lelke tüzes izgalomtul. Arca neki-lángol, egy könnye leperdül, Szava, mint a harang, nagy komolyan csendül: Ha Felséged rövid és nyilt választ kiván, Adok, hogy e részben nem lesz benne hiány. Adok, hogy szarvai, fogai nem lesznek, Ok nélkül, könnyelműn senkit sem sebeznek. Hogy tehát kétséget, mindent megelőzzek: Kimondom ma nyíltan: ha csak meg nem győznek, Hogy amit hirdetek, nem igaz, nem tiszta, Nem birok, nem vonok egy betűt sem vissza ! Lelkemet az Ige hatja át és hajtja, Az ád szót ez ajkra, az szorít a harcra. Abból mutatná ki előttem akárki. Hogy Krisztus ügyében nem így kell eljárni. De itt csak zsinatot s pápát emlegetnek, Akiknek végzését nem tarthatom szentnek : 'Sz egymás szavát gyakran maguk lerontották, Több izben egymást is átokkal sújtották. Nagy felelősséggel mindent megfontoltam, Mit teszek, mi érhet, végig átgondoltam ; S bár a fontolgatást százszor újra kezdjem, Annál kell maradnom, mit eddig követtem. Lelk'ismeret ellen tenni súlyos vétek, Ha van mitől félnem, csak is ettől félek. Itt állok és bárki bárhogy elítéljen : Nem tehetek másként! Isten úgy segéljen! Elcsattan a szava; végső csattanását A falak keményen újra rákiáltják. Mély, feszült csönd támad, a lélegzet hallik; Majd a termen végig halk zúgás morajlik. Meglepetve néznek a lelkes barátra: Senki sem készült ily bátor vallomásra. Hivei büszkék rá s kik még ingadoztak, Erőt n>erve nyíltan hozzá csatlakoznak.