Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Károli Gáspár szobra előtt. — Szász Károly

41 Ajkán vihar kél, mely száll mennydörögve, Az Úr szavával verve Jerikhót, Baált, aranyborjút, bálványt összetörve . . . — Ε mennydörgés: az Institúciók! S nem csügged el a támadó viharban; Jézus szavára majd elül a hab. Az éjszakával addig küzd a hajnal, Míg új világ jő, — tisztább, boldogabb. Dicső apostol, nem küzdtél hiába, Ezerszer áldott minden porszemed. . . . Szép Genf fölött, az alkony sugarában, Ez a piros fény a te szellemed. . Sírhalma mellett állok álmodozva; Ősz van körültem, — vagy tán kikelet. . . Beszélget hozzám a fenyőfa lombja. Én hulló könyeimmel felelek. S e fátylon át, e fényes látomásba, Úgy inganak le a bokros füzek : Hogy ámuló lelkem csak várja-várja A felcsapódó szózatos tüzet! Szabóleska Mihály. Károlí Gáspár szobra előtt. Fordíts — az Úr Szent Lelke által Telis-tele írt lapokon : És nap-világgal mécs-világgal, Szent ihletés a homlokon, írd — a hogy írva ott találod, Hozzá ne tégy, se el ne végy — Egy életed és egy halálod, Te a Lélek tolmácsa légy! Fordíts — mit Istenkéz jegyzett fel Kő-lapra ott, Hóreb hegyén, Csak írd, nem reszkető kezeddel, Ne bánd te hogy a nyelv szegény —