Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Melanchton. — Béry Gyula

37 Oh ti dicsők, új hajnal harsonái Hogyan merjünk előttetek megállni ? Ha fel, hozzátok, a magasba nézünk, Veszsziik csak észre gyönge törpeségünk! Sarúmegoldva nézek föl reátok, Isten küldötti, reformátorok! S fagyos közöny éjében újra látok, Látom, hogy a pünkösdi tűz lobog. Emlékezet a multat visszahozza, Felhőidet, jelen megaranyozza; Kisüt a nap, szivárvány rezg az égen: Jövőnk ragyog a könyben s hit tüzében. A tűz meggerjedt: Krisztus tudománya, Ε tüz folyvást ég s el nem ég soha. Hajónkon vész a habot habra hányja De biztatónk az Isten mosolya. Isten mosolyg az égből s az Igéből, S a hithősök feltört sírüregéből, S ez ünnepnapból, melyen égi részem: Munkálni hittel, híven és merészen ! Söntha Károly. & Melanchton. Jertek, hadd gyűljünk össze ünnepelni A nagy Melanchton emlékezetét, A ködbe vésző múltból felkeresni Dicső alakját, fényes nagy nevét. Az újult eszme villámként repült át Országok, népek, milliók felett; Eloszlatá a zsarnokság homályát, Babonát rombolt s hitet épített. Az igazságnak zúgó szózatától A sötét had ijedten szétfutott. S ím akkor a szelíd és bölcs apostol Nemcsak legyőzni, meggyőzni tudott.