Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Luther halála emléknapján. — Sántha Károly - Melanchton. — Sántha Károly

35 Sajna, kezem nem oly sújtó, Mint a wittenbergi hajdan! Hanem azért bennem is van Olyan ördögűző hajlam. Mert ha bármi rosszat látok A míg élek a világon, — Isten engem úgy segéljen! — Tentám én is oda vágom. Kozma Andor. Luther halála Ráborulok a koporsódra, Rég nyugvó nagy halott; Szólítlak, hívlak, költögetlek, Te hallgatsz, nem vagy ott. Nem a sírban, a sír felett vagy És szítod a tüzet, Amint a kilencvenöt tételt Még most is szegezed. Állsz, mintzúgóvihaibanazÚr, A vész nem árt neked: „Erősvárunknekünk az Isten!" Zeng, száll, gyújt éneked. Wormsi gyűlésen a nagyok közt Szerényen s bátran állsz: Itt állok, Isten úgy segéljen — Szavad minő varázs! emléknapján. Ott görnyedsz a wartburgi várSok hosszú éjen át: [ban, Világosságul a világnak Nyújtván a Bibliát. Hallom, amint pünkösdi nyelAz Igét hirdeted ; [ven A tűz már többé el nem alszik, A tűz meggerjedett. Bejárja a széles világot A lélek szárnyain, Fényt s meleget árasztva széjA föld határain. [jel Fényben, melegben itt a lelked, Nagy lelked, Lutherünk; Áldásban élsz s mi nyílt sírodHiszünk s emlékezünk ! [nál Sántha Károly. Melanchton. Hitünk nagy hőse, Brettennek szülötte, Fölvetted az Igének fegyverét; Imádkozó anyád könnyel füröszte — Imáddal az ellent mind megveréd. Bölcsödhöz jöttünk, bölcs, kegyes Magiszter, Istent imád, ki téged áldva tisztel. Négyszázad éve immár, hogy születtél, S évezredeknek sarkcsillaga lettél. 3*