Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Az ördögűző tenta. — Kozma Andor

33 Amott meg magasra felcsap a gyűlölség; Legörömestebb csak megfognák, megölnék. A pápa követe, Eck s velük a többi Nem is rest a császárt kérni, ösztönözni. De ennek nincs kedve utánuk indulni, Szava megszegésén nem akar pirulni. Különben is látja: nagy már Luther pártja, Amint megígérte, békén elbocsátja. De mikor távozik, a gyűlés többsége Birodalmi átkot zúdít a fejére. Kimondják: nem ember, hanem gonosz lélek, Megölheti bárki, tette nem lesz vétek. Arra is kiterjed a szigorú átok, Aki hisz szavának, mellette fog pártot, Aki hajlékába be meri fogadni, Egy italt, egy morzsát mer is neki adni. Szalay Mihály, Az ördögűző tenta. Ös Wartburgban mutogatnak A falon egy tentafoltot, Onnan van még — úgy beszélik Mikor Luther rejtve volt ott. Wormsból hazautaztában Ellopatta pártfogója S oda rejté a nagy embert, Ellenektől hogy megója. Ezek, mert sehol se látták, Azt hivék: a föld nyélé el, De Wartburgban száz az ablak S egy világos minden éjjel. Vájjon ki is lakhat' ottan ? Kérdi sok kiváncsi szája. — György lovag, egy jámbor [vendég, Szól a várnép kurtán rája. S György lovaggal ki törődnékT Mert a dölyfös ellenpárton Senki fia nem is sejté, Hogy ez a György: Luther [MártonMikor elpihent a várnép Luther Márton maga éber: Két rejtelmes könyv előtte Görög egyik, másik héber. A kettőből német nyelven Harmadikat maga írja. Még ott éri az íráson A pitymalló hajnal pírja. S ím egy éjen a munkába Megint szent, nagy gonddal [mélyed. Hite biztos: ez az írás, Az Igazság és az Élet!