Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Reformáció ünnepén. — Hegedűs István

Egyszer csak elhangzék egy erős, szabad szó, Századok visszhangját keltő, messzi hangzó! „Keresd a szívedben, keresd a hit által, A nagy végtelenben merész, szabad szárnnyal; A haladás örök nagy útján keresd te: Ott az igaz Krisztus; a megváltó eszme! Krisztus, ki a szívben egyre nő, egyre nő, Örök mint a jövő, végtelen nagy erő !" Krisztus, ki korlátot, bilincset széttörvén, Szabaddá tesz, nem köt az emberi törvény, Törvény, melyet láncul a századok fonnak S emberi igával szabad lelket nyomnak; — Örök igazságot bírni véltek balgán, Pedig tőle messzibb sohasem voltak tán — Ez igát levetvén, szent utat követvén, Törj magasra, törj fel: előtted az Eszmény. Eszmény, ki ha szíved ajtaján beléphet, Feloldoz, felavat, magához von téged. Bűn mocsokját vesd le; mert Ö igaz, tiszta, Örök szent lényedet vívd te küzdve vissza. A megújhodásnak a forrása benned, Istent a hit által lehet csak ismerned . . . Ne keresd egy zúgban, ne templomban, képben: Keresd te a Krisztust a végtelenségben! Hitet meg nem újít néhány vitatétel: Az a régi jelszó nyomtalanul vész el. Ki vitatja mostan? Rég a vérpad, máglya, Bújdosás és ínség, gályarabság átka, Szent hitöket semmi meg nem ingathatta, Mert a meggyőződés azt szentté avatta; Lelkük' meg nem ejté, nem, semmi sem itt lenn Ε földi világban: „Erős vár az Isten". Fény, világ van elég; titok zára pattan, Halad a tudomány ellenállhatatlan; A halálig hű szív ereje, hatalma, Ez hiányzik mostan ... Tán ki is van halva? Pedig csak ez, csak ez a megváltó eszme. Nem a sok tudásban, a hitben keresd te! Hitben, a mely élő, mely szeret, mely remél, A mely a lélekben, nem a betűben él.