Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Luther. — Vojtkó Pál

15 Az ige él és harcra kél veled, Nem öli azt meg máglya, szablyaél! ... . . . És most a síkra, harcra, tettre fel, „Ügyem az Égé: győzök, győzni kell!" . . . * Pirkad a hajnal, száll a napsugár, Ébred a zárda, minden lábra kel, — A kis cellából csengve égre száll: „Ügyem az égé: győzök, győzni kell! "... Porkoláb Gyula. Luther. Legyen e nap örömünnep, Lelkesedés napja, Emelje hát keblünket az Igaz diadalma. A sötétség ím, eloszlott, Fény dereng helyette, S megtisztulva tör magasba Az Ige, az Eszme ! . . . Zivatar volt, rémes éjfél, Válaszúton álltunk; Nem tudtuk, hogy vájjon melyik Útra tegyük lábunk. Itten, pokoli sötétség, Ott, a kétely árnya . . . Árva lelkünk merre szálljon, Üdvét hol találja? . . . S jött egy férfi, igénytelen, De elszánt, de bátor; Szeme belátott az éjbe, Áttört a homályon. S oda állott vezetőnek Vész-halállal szembe, Megmutatni merre vagyon Az Ige, az Eszme ! . . . Vakok voltunk, hályogot vont Szemünkre a tévhit. Nem láttuk, hogy körülünk csak Káprázat, mi fénylik: Az igazság porba hullott, A „legszentebb" — sárba, A szeretet örve alatt Kaján önzés járta . . . S jött egy férfi s visszaadta Világát szemünknek. Káprázattól a valóhoz Vezetett bennünket; S igazságot, szeretetet Igazán hirdetve, Megmutatta, merre vagyon Az Ige, az Eszme! . . .