A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

Pro memoria

beálltát alig tette érezhetővé. Az utcai világításnak szintén háború-okozta hiányait Isten jóvoltából bőven pótolta a növekvő hold ezüstfénye. Szeptember 25.-én, kedden, reggel '/28 órakor az evangelikus ifjúsági és olvasó-egyesület újonnan szervezett harsonakara Kindler Mihály tanító vezetése alatt a népiskola dísztermében nyitott ablakoknál elhelyezkedve a „Dicsérd, én lelkem, a dicsőség örök királyát" kezdetű egyházi énekkel jelezte az ünnepségek kezdetét és ezzel megadta az egész jubiláris gyűlés alaphangját. Ez az ünnepi harsonazengés most annyival inkább jólesett, mert a templom tornyáról csak egy árva harang „hívta az élőket", míg a többi hadba vonult, hogy halálosztó harci eszközzé átalakítva teljesítse kötelességét a haza védelmében. A harsonakar avató hangjai mellett vonult be Sopron valamennyi alsó és középfokú iskolájának evangelikus növendékserege az ünneplő közönséggel együtt a feldíszített templomba gyámintézeti gyermekistentiszteletre. Felejthetetlen, szivet-lelket felemelő és felmelegítő látvány volt az Úr házában egybegyülekezett, mintegy 2000 főnyi növendéksereg, a soproni gyülekezet és jó részben a dunántúli egyházkerület zsengéje, jövendőnk virágzó reménysége. A gyermekistentiszteletet Ziérmann Lajos helybeli lelkész tartotta a „Dresdener Kinderharfe"-ból magyarnyelvre átültetett liturgia keretében I. Ján. 3, 18 alapján.*) Ez alkalommal vették először használatba a Kapi Gyula által szerkesztett és a dunántúli ének- és zenepártoló-egyesület által az áldozatkészségéről ismert Benkő Géza soproni egyháztag támogatásával kiadott „Gyermeklantot", melynek egyes magyaros dallamú vallásos énekei a gyermekekkel együtt a közönséget is magukkal ragadták. A 274 koronányi offertoriumot a kerületi gyámintézet a Sopronban tervezett evangelikus polgári leányiskola javára ajánlotta fel. A többi ünnepségek és gyűlések a következő rend szerint folytak' le. Délelőtt 9 órától az egyházkerületi Evangéliomi Egyesület, V2I2 órakor az Ének- és zenepártoló Egyesület, 12-kor az egyházkerületi Tanítóegyesület, délután '/23-kor az egyházkerületi Gyámintézet közgyűlése, amelyek mindegyikének volt a szokásos napirend mellett egyszersmind többé-kevésbbé kidomborodó ünnepi vonása is. Este lk7—8-ig folyt le az áhítatos közönséggel zsúfolásig megtelt templomban az egyházkerületi gyámintézet reformációi emlékünnepélye a következő programm szerint: a) Közének: Ébredjelek fel, halljátok. D. É, Κ• 274. b) Imádság. Takáts Elek, a veszprémi egyházmegye esperese, c) Rheinberger: Fantázia Es-dur, Altdörfer Viktor soproni karigazgató orgonajátéka, d) Prőhle Károly theologiai akadémiai tanár ünnepi előadása „A reformáció lényegéről és jelentőségéről", e) Brahms egyházi ének, özvegy dr. Zsigmond Gyuláné Rátz Vilma úrnő szóló-éneke Altdörfer Viktor karigazgató orgona- és Zupancic Miklós zenetanár mélyhegedü-kiséretével. f) Pálmai Lajos egyházkerületi gyámintézeti elnök előadása a gyámintézet hivatásáról, g) Bach: Óh miért szomorkodol, vegyes *) Ezt az alapigét könyvjelzőre nyomtatva az istentisztelet után emlékül az összes gyermekek megkapták.