A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

V. Az ünnepi közgyűlésből

44 meg nem szűnik, amelyeknek elévülhetlen befolyása minden körülmények között érvényesül. Ilyen ritka alkalomból gyűlt ma össze Sopronba a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület, hogy a komoly időknek megfelelő egyszerűséggel megemlékezzék a reformációnak négyszázados évfordulójáról. Ezt a fontos ünnepélyes alkalmat megragadja kész örömmel a helyi hatóság, hogy kifejezze a vendéglátó város közönségének legbensőbb, legőszintébb és osztatlan meleg üdvözletét. A város üdvözletének különös ünnepélyes jelleget kölcsönöz, hogy a kerület a nevezetes ünnepély alkalmából legféltékenyebben őrzött és legfontosabb intézményeinek a székhelyén gyűlt egybe. A kerület főiskolái itt hintik el a magot az ifjú kebelben, amelyet ennek befogadására fogékonnyá képeznek. Innét hordják szét a keblükben megérett magnak gyümölcsét, akik hivatásukban közvetlenül vagy közvetve hazánk és egyházunk fejlődésén fáradoznak. Nem egy kiválóságra hivatkozhatunk, aki hírnevét a helybeli főiskolák által nyújtott alapon építette fel. A kerület főiskoláinak fényes története egymagában is egyenesen feladatává teszi a kerületnek, hogy főiskoláit itt Sopronban erősítse, fejlessze és szaporítsa. A kerület és annak vezetői a legnagyobb bizalommal töltenek el minden keblet eredményekben gazdag kulturális törekvésük által. Isten hozta fiatal püspökünket, aki ma első izben jelenik meg szülővárosában egyházkerületünk élén. Isten áldása legyen állandó támasza magasztos hivatásában. Sopron szabad királyi város közönsége nevében a legmelegebben köszöntöm őt, a kerületünk felügyelőjét, a kerületi közgyűlést és annak minden tagját. d) Az egyházkerület ünnepi deklarációja. Az egyházkerületi közgyűlés a reformációnak vészterhes nehéz időkbe eső négyszázados évfordulóján hálatelt szívvel, hálaadó imádsággal áldja a gondviselő Istent azon kegyelméért, mellyel anyaszentegyházunkat négy évszázad küzdelmei és megpróbáltatásai közt megtartotta; hálával magasztalja az Urat, hogy megajándékozta az emberiséget a reformáció mérhetetlen lelki áldásaival s a Krisztus által megalapított anyaszentegyházat visszahelyezte romolhatatlan, örökkévaló alapjára és megmutatta az Isten megmásíthatatlan akaratát a Krisztus megváltó érdemében. Hálaadással magasztalja az egyházkerületi közgyűlés az isteni kegyelmet az anyaszentegyházért, mely az Ige tisztán és igazán hirdetését és a szentségek Isten rendelése szerint való kiszolgáltatását biztosítja, a reformátorok elküldetéseért, kik Isten lelkétől megvilágítva s a Szentlélek erejétől megerősítve munkatársaivá váltak az Isten üdvösségszerző nagy munkájának. Hálaadásához ama fogadalmat fűzi az