A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

III.Gyámintézeti ünnepély

29 egykor Izrael pásztor prófétája látott: „íme, napok jönnek — azt mondja az Ur — melyekben bocsátok éhséget e földre, nein kenyérnek éhségét, sem vizeknek szomjúságát, hanem az Úr beszéde hallgatásának éhségét és szomjúságát". Igen, akik az Isten igéje után éheznek és szomjúhoznak és nem elégíttetnek meg, azok járnak igazán a nyomorúság völgyében. Akikre még akkor is ránehezül a szegénység terhe, mikor Istenhez akarnak járulni. Akik azért mert szegények, nem tudják hitéletük külső kereteit megalkotni, templomot, iskolát építeni, vagy annak súlyos, régi terheit viselni. Akik csekély létszámuk és szétszórtságuk miatt magukra hagyatva küzdenek sokszor ellenséges áradattal s nincs lelkipásztor, tanító, ki hitüket élesztgethetné, nincs sokszor egy árva bibliájuk sem, melynek lapjai között megtalálhatnák az életnek kenyerét, mely után annyira éheznek. Jogos-e ez, szabad-e ennek így lenni, mélyen tisztelt ünneplő közönség? 1 Még a testi nyomorúságnak sincs létjoga e földön, mert az örökös vád a gazdagok, a tehetősek, hatalmasok ellen. Mert még halálos ágyukhoz is elkísérik azok a sóhajtások, amiket el nem némítottak, pedig módjukban lett volna, — a sírjukba is leszivárog az a köny, amit nem töröltek le, pedig letörölhettek volna ! De ki felelős azért, ha Isten igéjének éhsége és szomjúsága gyötri a lelkeket? Azért mi vagyunk felelősek, akik hivő keresztyéneknek, jó evangélikusoknak tartjuk magunkat, akik lelki kincsekben gazdagok vagyunk, akik akadály nélkül elégíthetjük ki Isten igéje utáni éhségünket, szotnjuságunkat. Erre kötelez Isten igéje,—• a gyámtézetnek jelszava: egymás terheit hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét, — erre kötelez a 400 éves reformáció lényege: a szeretben munkálkodó s Krisztus példájából táplálkozó élő hit. Ezt a felelősséget, kötelességet veszi magára az evangelikus gyámintézet, mikor a híveknek filléreit összegyűjti szerte e hazában s megsokasítva adja oda, hol építeni kell Sionunk omladozó falait... Itt roskadozó templomot támogat a szeretet adományaiból, ott új Isten házához segíti a kicsiny egyházakat. Itt iskolát épít, ott penészes, egészségtelen paplakást, tanítólakást alakít újjá. Itt filiákat segít, hogy önálló egyházakká alakuljanak, ott leveszi az egyházakról az évtizedes súlyos terheket! Itt szétszórt híveinket szórvány központokba gyűjti, konfirmandus-ott.honokat emel, árvákat fogad a szeretet hajlékába! Mindezt pedig cselekszi az Úrnak nevében, amint hite és Isten igéje parancsolja! Cselekszi azokból a fillérekből, amelyekből a folyó évben, a dunántúli egyházkerületi gyámintézet 63 ezer koronát gyűjtött össze. Ez a mi áldott munkát végző gyámintézetünk kéri ma az önök szíves támogatását, adományait is, mélyen tisztelt ünneplő közönség! Oh úgy érzem én, hogy most e súlyos viszonyok között kérni nehéz, adni mégis könnyű, megtagadni... az lehetetlen. Azért amint elgondolta kiki az ő szivében, úgy cselekedjék! Amen.