A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

II. A kerületi tanítóegyesület ünnepi közgyűléséből

19 Erezzük, hogy a 400 éves történelmi forduló tanulságait első sorban nekünk evangélikus tanítóknak kell levezetnünk. A reformáció szabadította fel azt a hatalmas erőforrást, amely az egyházat az ördög és világ minden támadásai ellen megvédte és Krisztus örök igazságait diadalra juttatta. Ertünk folytak azok az elkeseredett küzdelmek, amelyek a martyrok százezreinek véráldozata árán bár, de világosságot teremtettek és a hit és tudás igazságainak felszínre hozásával közelebb vitték a véges létet a végtelenhez. Szent dicsőségben ragyogó örökség maradt ránk. Tudjuk, hirdetjük és valljuk, hogy nekünk, mint ezen isteni örökség boldog élvezőinek előljáró kötelességünk tagokat nevelni az Isten országának és megtartván, megerősítvén fiainkat evangéliomi hitökben, az ezer sebből vérző szegény magyar hazánknak is megbízható, hű polgáraivá avassuk azokat. Hála legyen a mindenható Istennek, hogy a választottjai által reánk — törékeny cserépedényekre — bizta a nagy kincsek őrzését s hogy szent akaratának végrehajtására eszközökül minket is kiszemelt. A legbensőbb hálaérzet adja azért ajkunkra a fogadalmat, hogy ezentúl is áldozatkész szolgái leszünk Istennek, hű követői Krisztusnak, vallói és hirdetői a Luther tanította evangéliomnak; kicsinyekben és nagyokban buzgó építő munkásai Isten országának; terjesztői az igazi tudománynak, de védelmezői és munkás fiai hazánknak is, — hogy miként mi ma azokra, akik a reformáció áldásaiban részesítettek, akik értünk éltek-haltak, hálatelt büszkeséggel tekintünk, mi is egykoron méltóan elődeinkhez, utódainknak hasonló elismerését érdemeljük ki. A Dunántúli ág. hitv. evang. Egyházkerületi Tanítóegyesület ezen fogadalmát örök megemlékezésül jegyzőkönyvbe foglalja, hogy ezzel a reformáció 400-dos jubileumának emléket állítván, beszédes tanút szerezzen magának egyházához és hitéhez való tántoríthatatlan hűségéről. * Elnök az egybegyűltekhez kérdést intéz, hogy a felolvasott ünnepélyes deklarációt elfogadják-e s hozzájárulnak-e annak jegyzőkönyvben való megörökítéséhez ? Miután az egyházkerületi tanítóegyesület tagjai egyhangúlag hozzájárultak, elnök ily értelemben mondja ki a határozatot. Az egyházkerületi tanítóegyesület ezzel emléket állított a reformáció 400-dos jubileumának: ad perpetuam memóriám! 2*