A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

I. Gyermekistentisztelet

13 teljesítenek. Folyton folyvást éltetadó mozgásban tartja, közvetíti a melegséget, össszeköti a távolságokat. Ahol szeretet nincsen, ott hit sincsen, mert a szeretet a hitnek gyümölcse. Luther — tudjátok — a hitet előtérbe állította, de ő mindig csak olyan hitre gondol, amely a szeretet által cselekszik. (Gal. 5. 6.) Egyikmásiktoknak már kezében van a Luther képével díszített reformációi jubileumi képes levelezőlap. Azon megolvashatjátok Luthernek egyik fontos szavát : „A hit eleven, tevékeny, szorgalmas, hatalmas dolog. Nem kérdezi : kell-e jót cselekedni, hanem mielőtt kérdezik, már megtette és folyton megteszi." Az az egyház, amely nem tud jót cselekedni, szeretni, az zülött egyház, a felett meghúzták a lélekharangot, az romba döl. Egy művészt megbíztak, hogy egy rombadölt templomot fessen. És a művész — mindenek csodálkozására — nem egy romot festett, hanem egy szép, nagy, modern üres templomot, melynek tempiomládikái fölé a pókok vastag hálókat szőttek. Azt hiszem, értitek, mit akart ez a kép mondani. Igyekezzünk, hogy templomládikáink fölé a pókok ne szőhessenek hálót. Igyekezzünk, hogy egyházunk ne csak küzdő, hanem szerető egyház is legyen. S adjunk kifejezést egyházszeretetünknek avval, hogy örömmel megyünk a sokasággal az Úr házába (42. Zs. 5.). Szóljunk mint a zsoltáriró: „Uram, szeretem a te házadban való lakásomat és a te dicsőséged hajlékának helyét." (26. Zs. 8.) Ne feledkezzünk meg Krisztus szaváról : „Boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt." (Luk. 11. 28.) Ne mondjuk, hogy jó protestánsok, jó lutheránusok, jó keresztyénekvagyunk, ha egész esztendőn át elmegyünk a templom mellett. Nem, a jó protestáns, lutheránus, jó keresztyén minden vasárnap, ha lehet, még hétköznap is, bemegy a templomba, mert érzi, tudja, hogy a templomban s a templomban hirdetett igében Isten van jelen, amint azt egy szép ének mondja, melyet ez alkalomra megtanultunk : Zeng az ének, cseng az ének Szent falak közt ég felé, Buzgó hívek ajka zengi, Minden hangja Istené! Lépj be, lépj be! Im kitárja A szent hajlék ajtait, Hajtsd meg térded, nyisd meg ajkad, Isten lelke lakik Itt. Hallgat a nyáj, szól a pásztor, Hirdeti a szent igét, Dicsőíti, magasztalja Az egek nagy Istenét. Zárd szivedbe minden hangját, Hadd kisérjen sírodig; Melyet hallasz, az igében Isten lelke lakozik. Ámen, ámen ! szelíd áldást Zeng a pásztor ajaka, Szelíd áldást, mely alászállt, Mint az égnek harmata. Ámen, ámen! térj lakodba, Buzgó lélek, s higyj, remélj! A remélő, hivő szívben Istenünknek lelke él."