Görgey Albert: A Görgeyek és a reformáczió (Igló, 1916)

A vallási forradalom és a Görgeyek

— 64 — Ε haditettéért megkapta az arany vitézségi keresztet. 1696-ban a gárdánál szolgál mint hadnagy, majd ismét a Blankenstein huszárezredben Wieland kapitány alatt és ismét részt vesz a francia háborúkban, hol megsebesülvén, 1800. októberében hat évi szolgálat után kapitány lett és áthelyeztetett a lőcsei insurrekciós lovassághoz. 1801. juniusában visszahelyezik a Blankenstein ezredhez s augusztus végén parancsot kap Galícián át Csehországba, Gábelbe indulni. Visszahelyeztetése előtt pár héttel beadta nyugdíjaztatás iránti kérvényét, mely kérelmét sebeire való tekintettel 1802, január 1-től kezdődőleg teljesítették is. Nyugdíjaztatásakor 24 éves korában 8 évi szolgálat után őrnagygyá neveztetett ki. 1802-ben nőül veszi Bosnyák Johannát, kitől két fia születik, Gusztáv (1818-1882.) huszárfőhadnagy és Kornél (1819—1897.) 1848—49-iki huszáralezredes, 1867. után honvéd alezredes, majd cs. és kir. altábornagy, főrendiházi tag. Midő 1809-ben a nemesség Napoleon ellen fegyvert fogott, Görgey János önként felajánlotta szolgálatait, minek következtében Lengyelországban működött mint insurrekciós őrnagy. Ebbeli érdemeit nemcsak Egermann vezénylő tábornok ismeri el, de Ferdinánd főherceg utasítja a vármegyét, hogy Görgey János érdemeit foglalja írásba, hogy azok követendő példa gyanánt fönnmaradjanak. Jánosnak mind a három fitestvére szintén katona lett, György 1798-ban, Ferenc 1799 ben és József 1804-ben lépnek a hadseregbe. György 1809-ben gyalogsági százados, Ferenc huszárfőhadnagy, József pedig Blankenstein huszárezredben hadnagy. Ez utóbbi a ratibari csata után megbetegedett és 1810-ben, 23 éves korában meghalt. Ferencnek nem voltak gyermekei. György 1806-ban, anyja akarata ellenére, ki közben 1800-ban nőül ment Horváth Imréhez, de már a következő évben ismét özvegységre jutott, megnősült, Perczián Vilmát vévén feleségül, ki három honvéddel ajándékozta meg az 1848—49-i szabadságharcot. Ezek voltak István honv. százados (sz. 1825 — 1812) Ármin