Görgey Albert: A Görgeyek és a reformáczió (Igló, 1916)
A vallási forradalom és a Görgeyek
- 45 — 1686-tól Karafa Antal a felsőmagyarországi seregek fővevezére; hozzá küldi a vármegye Görgey Jánost követül, hogy neki a vármegyei szállítmányokról és katonai adókról beszámoljon. Az 1686. évi győzelmek; szeptember 2., Buda eleste, október 20. a zentai győzelem ; október 23, Szeged bevétele Lipótot ismét elbizakodottá tették s a protestánsok üldözése ujult erővel tört ki, a néhány visszakapott templom tőlük ismét elvétetett. 1687. tavaszán Karafa felállítja az eperjesi vértörvényszéket, mely 24 halálos ítéletet hajtott végre. Leírhatatlan a nyomor, a szegénység országszerte, melybe a háború a lakosságot döntötte. 1687. őszén végre megenyhülnek az üldözések egy kisidőre, mert Lipót el akarta fogadtatni a fi-ág trónörökösödését. Ez az 1687. október 30-iki országgyűlésen meg is történt s az egyidejűleg kibocsátott hitlevél ezentúl korlátlan uralmat biztosított a királynak. Ugyanezen országgyűlés amnestiát biztosit a megtérteknek, hazaárulóknak mondván ki Tökölyt és kísérőit. 1688. január 18-án Munkács is megadja magát és Tököly Imrénét fiával, II. Rákóczy Ferenccel Wienbe internálják, 1690. nyarán Tököly török segítséggel még egyszer kis időre hatalmába keriti Erdélyt, de már októberben a német sereg ismét és ezúttal végleg kiszorítja az országból. A török elleni harcok ezalatt kisebb-nagyobb megszakításokkal 1698. őszéig a törökök hátrányára tovább folynak s midőn Savoyai Eugén szeptember 11-iki nagy zentai győzelme után 1699. január 26-án a karlovici békét megköti, a Magyarországot felmentő hadjárat véget is ér. Görgey János az 1685., illetve 1387. évi amnestia után birtokain Toporcon, Görgőn és Ráhón töltötte napjait. 1686-ban zálogba adja busóci birtokát 100 forintért, de ugyanezen évben zálogba veszi Lőcsétől Ulozsát 400 forintért. Ugyancsak 1686-ban január 26-án Toporcról Csáky István grófhoz fordul levélben, védelmet kérve a császárnak zaklatása ellen. Leveléből következőket idézem: „Én már csak nyugodni óhajtok, azonban nagyságtoknak szolgálni kívánok tehetségem és régi kötelesség szerint, ha békével lehetnék ; s azon fáj a szivem, Nagyságtoknak mennyit vétettem,