Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

Előszó

ELŐSZÓ. Tanulmányom a Magyar Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karához benyújtott doktori értekezésnek készült. Hat évvel ezelőtt a helsinki egyetemen, teológiai tanulmányaim folytatása közben ébredt bennem a szándék: megismerni és megismertetni a gazdag tartalmú finn ébredési mozgalmakat. így kezdtem hozzá — a hozzám legközelebb álló — evangéliumi mozgalom tanulmányozásához. Amint látóköröm bővült, a kutatásra méltó anyag is egyre nőtt. Csak a munka folyamán vettem észre, hogy Isten egy egész életre szóló feladattal bízott meg, amikor a kitűzött cél felé elindultam. Tanulmányommal az előttem álló feladatnak még csak egy töredékét végeztem el, s korántsem állítom azt, hogy ezzel akár csak magának az evangéliumi mozgalomnak kutatásra méltó anyagát teljesen áttanulmányoztam volna. Addig is azonban, míg munkámat Finnországban Isten kegyelméből újra folytathatom, dolgozatommal az egyháztörténet olyan területét igyekeztem megvilágítani, mely olvasóim előtt eléggé ismeretlen. Jelen tanulmányom az előszó első mondatában meghatározott cél mellett szerény szolgálatnak tekintendő, mellyel a kegyelem Istenét kívántam örvendező szívvel dicsérni. Az evangéliumi boldog vallomás már itt előtör ajkamról: Most Isten gyermekei vagyunk. (I. Ján. 3,2.) Hogy ezt a szolgálatot szerény tehetségemmel így is elvégezhettem, őszinte hálával kell gondolnom atyai barátomra, Istenben megboldogult Τ a mm i ne η Kauko Veikko esperesre, az Evangéliumi Szövetség ü. v. elnökére és Dr. Τ akalu Lauri helsinki lelkészre, az Evangéliumi Szövetség elnökére, kik közel négy éven át támogattak jóindulatú tanácsaikkal és hathatós segítségükkel. Hálás köszönetet mondok e helyről is Dr. Wiczián Dezső és Dr. Podmaniczkp Pál professzor uraknak igen hasznos és alapos útmutatásaikért és tanácsaikért, valamint Túrmezei Erzsébet diakonissza testvérnek a szöveg javításában kifejtett nagy türelmet és hozzáértést igénylő munkájáért.. Végül köszönetemet és hálámat fejezem ki a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Vezetőségének, elsősorban Zulauf Henrik lelkész-elnök úrnak, hogy e nehéz időkben is módját ejtette tanulmányom megjelentetésének. Budapest, 1946 ádventjában. M. R. 4