Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)
I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér
Hitvallásosságához az ó-protestáns teológia mellett néhány pietista szubjektív vonás is kapcsolódott. 13 0 Hengstenberg is kitartóan harcolt az. uniót szorgalmazók ellen. A teológiai munka öntudatosságra ébresztette a tulajdonképpeni lutheránus kegyességet: ez az öntudatosság különleges erővel jelentkezett az ú. n. Breslaui - mozgalomban, mely oppozíciót jelentett III. Frigyes Vilmossal szemben, mivel az augsburgi bizonyságtevés nagy örömünnepén, 1830-ban minden gyülekezetben el akarta fogadtatni a maga ágenaáját. Az oppozíció vezéreiként három figyelemreméltó breslaui embert kell megneveznünk: Scheibel Johann Gottfried teológiai professzort és lelkészt, Steffens Heinrich professzort, költőt és természetfilozófust és végül Husclike Edward jogászt. Az említett örömünnepen 260 család gyűlt össze Scheibel kedvelt otthonában, hol a királyi agenda helyébe a régi wittenbergi agendát vették használatba. A királyhoz felterjesztett, különösen a lutheri egyház alapját érintő kérvény nem vezetett eredményre. Az 1834-ben kiadott királyi magyarázatot, mely szerint az unióhoz való csatlakozás nem egy új egyházba való átlépést, hanem önkéntes egyesülést jelent a többi gyülekezetekkel az egységes kultusz jegyében és a saját hitvallás fenntartásával, nem fogadták el, mivel ők nem akartak az unióhoz csatlakozott gyülekezetekkel együtt, közös egyházi fennhatóság alatt élni. Ε helyett kérték, hogy használhassák a wittenbergi agendát. A rákövetkező évben elhatározták, hogy szabad-egyházzá alakulnak. A király, mivel a fentemlített eseményt zendülésnek vette, hivataltól való felmentést, börtönbüntetéseket, és egyéb drákói ítéleteket foganatosított, és a lutheránusok számára ismét elkezdődött a kataikomba-korszak. Enyhülés csak IV. Frigyes Vilmos trónra jutásakor (1840—61) következett be, ki azonnal beszüntette a rendőri intézkedéseket ós a megbeszélések útját felhasználva, próbálta a lutheránusokat más belátásra bírni. A fejlődés odavezetett, hogy a lutheránus szabad-egyházakat 1845l>en nyilvánosan elismerte. 13 7 A hitvallásosság egyfelől ugyan a szabad-egyház formájához vezetett, másfelől azonban alapot adott az ú. n. magas-lutheranizb a η gyümölcsbe ért fejlődésnek. Az itt tömörülők arra az elvi alapra kívántak helyezkedni, hogy az Isten kegyelme az ember cselekedetét megelőzi. Egyesek szerint nagy hangsúlyt helyeztek — katolikus módon — a szentségekre, az egyházra és a hivatalra. Ezt az áramlatot képviselte Kliefoth Theodor (1810—95), ki »Acht Bücher von der Kirche« címen írta meg egyik művét. 13 8 "«Brandt, i. m. KÄ 1914, 337. 1. 13 7 Holmqvist, Ur kristendomens história mellan várldskrigen, 1814—1914 70—75. 1. v. ö. Seeberg, i. m. 74—7ß. 1. 13 8 Holmqvist, Kyrkohistoria, III. 31. 1. ν. ö. Lund, i. m. III. 155. 1. 29
