Bruckner Győző: Kray Jakab (Budapest, 1927)

4. Kray Jakab II. Rákóczi Ferenc szolgálatában

52 híján nagyobbfokú elszegényedés előtt állt. 1 Majd beköszön­töttek a kurucmozgalmak, amelyek nyomán újabb nyomor támadt és a háborús időszak 1703—1710-ig teljesen kimerí­tette a városokat. Fellépett utóbb a pestisjárvány is, amely megtizedelte a város lakosságát úgy, hogy a városi polgár­ság teljesen elvesztette önbizalmát és életerejét. Ennyi vis-maiorral szemben még Kray J.-nak általáno­san elismert pénzügyi tehetsége sem segíthetett. A város a részletek törlesztésére újabb és újabb haladékot kért és ka­pott. Jóllehet a város anyagi kötelezettségeit nem teljesít­hette, Kray J. megóvta a várost a tartozékok könnyelmű elkótyavetyélésétől. Vértanúi haláláig a várbirtok együtt­maradt és csak 1712-től fogva kezdte a város az egyes birtok­részeket eladogatni, 2 úgyhogy egy század leforgása alatt alig maradt hírmondója a jól instruált késmárki váruradalomnak. Kray J. szép terve, hogy a késmárki váruradalom, a vételár törlesztése után, Késmárk városa polgárságának va­gyonát megalapozza, önhibáján kívül nagy gazdasági és politikai válságok folytán meghiusult. Hosszas és részben életét is felőrlő fáradozásai szeretett városára nézve semmi reális eredménnyel nem jártak s Kray munkás életének tragi­kuma épen küzdelmeinek meddőségében rejlik. A város polgárságának nagy nyomorúságát fokozta még az a körülmény is, hogy a kuruc mozgalmak hullámai 1703. év szeptember elején már elértek Késmárkra is, 3 sőt október hó 2-án már kapitulált a város Monoky Ferenc kuruckapi­tánynak. A megadás feltételei 4 között volt, hogy a városi 1 1703. febr. 24-én I. Lipóthoz intézett kérvényben, melyet éppen Kray J. terjesztett az említett 8 város nevében a nádor útján a király elé, külön kiemeli, hogy a svéd katonák felvonulása miatt teljesen lehe­tetlenné vált a Lengyelországgal való kereskedelem. (Ifj. Kray J. kéz­irata 79. 1.) 2 Késmárk titkos levélt, fasc. XI. ad num. 291. és lásd még Gener­sich i. m., ahol e jegyzék alapján egyenként sorolja fel 1712—1736-ig a birtokrészek elzálogosítását, illetve eladását. 3 Lásd az előzményeket: Kurucz mozgalmak Késmárkon, különös tekintettel az 1709-iki ostromra c. tanulmányomban. (Közi. Szepesvár­megye múltjából. Lőcse. 1910. II. évf. 1—19. 11.) 4 A feltételeket tartalmazó okleveleket lásd Késmárk titkos levélt, fasc. XXXIII. num. 72. Részletesen ismertettem i. tanulmányom 5. lapján.

Next

/
Thumbnails
Contents