Bruckner Győző: Kray Jakab (Budapest, 1927)
2. Kray Jakab szerepe a késmárki Thököly-féle várkastély és tartozékainak visszaszerzésénél
26 helyeken naponként megjelent, sürgetését nem minősítették zaklatásnak, hanem inkább a kötelességtudó magisztratusbeli mintaférfi buzgalmát látták benne. Érdeklődését, újabb és újabb információit, emlékiratait, deductióit, egyéb iratait és beadványait, amelyekkel szinte elárasztotta az illetékes helyeket, nem vették tőle rossz néven, mert egyénisége, határozottsága mellett a szeretetreméltóságból és szerénységből volt összetéve. önuralma bámulatos és jóllehet négy hónapon át hitegették a kamara és kancellária emberei, hogy a késmárki nagy per referátuma teljesen elkészült és csak az uralkodó jóváhagyását várja, mégis találtak rá módot, hogy az ne kerüljön egyhamar a császár színe elé. Kray e türelemjáték alatt, mely a tevékenységre és alkotásra vágyó ember idegrendszerét is próbára tehette, soha egy nem decens, vagy szenvedélyes szót nem ejtett ki. Magába fojtotta keserűségét, de hangot nem adott annak, sőt Naplójában is óvatos és csak egy-egy odavetett szóval jelezte épen, hogy fáradozása, utánjárása újra hiábavalónak bizonyult s az ítélethozatalt egy újabb deus ex machina közbejötte folytán, —· mint pl. Rosenberg gróf, az udvari kamara elnökének, majd meg az uralkodónak gyengélkedése, illetve betegsége — ismét elnapolták. 4 0 Nem részletezhetem e helyen Naplója alapján mindennapos fáradozásait és nem mutathatom be az udvari kamara elnökével, gróf Rosenberggel és az udvari kamara egyes tagjaival, valamint gróf Strattmannal, udvari kancellárral folytatott tárgyalásait és megbeszéléseit, de Naplójának áttanulmányozása után megállapíthatom, hogy Kray J. megkísérelt mindent, ami emberi erejétől tellett, hogy megbízásának becsülettel eleget tegyen. Nemcsak a pernél illetékes hatóságoknál járt el és adott szóval és írásban információkat és okleveles bizonyítékokat, hanem felkereste a kormányszékekhez és udvarhoz közelálló befolyásos világi és egyházi férfiakat is, meggyőzni igyekezvén őket városának igazságáról. Szükséghez képest hol rövidebben, hol hosszabban foglalta össze írásban a per egész anyagát és ezeket a deductiókat, instanciákat, emlékiratokat ügyesen és céltudatosan elhelyezte Bécs legtekintélyesebb államférfiéinak íróasztalán. Napló 1691.
