Bruckner Győző: Kray Jakab (Budapest, 1927)
2. Kray Jakab szerepe a késmárki Thököly-féle várkastély és tartozékainak visszaszerzésénél
18 vállalkozott. A hosszadalmas harc mindkét oldalon mély sebeket ejtett és a kölcsönös bizalmatlanság még fokozta az ellentéteket a várurak és a városi polgárság között. Ε felette bonyodalmas kérdés megoldása ugyancsak próbára tette Kray J. alapos tudását és kiváló diplomáciai érzéket követelt. A fáradhatatlan Kray az ügy érdekében nagyon gyakran úton volt és hol Pozsonyban, hol Bécsben fordult meg. Illetékes helyeken információkat adott, emlékiratokat készített és terjesztett elő. A kamaránál, a kancelláriánál és az udvarnál ismételten audienciát kért és hithű lutheránus létére is többször tisztelgett a prímásnál, hogy megbízatásának minél körültekintőbb és lelkiismeretesebb módon felelhessen meg. Alighogy főjegyzői állását elfoglalta, már a következő évben őt bízták meg' Korponay Miklóssal együtt Késmárk sz. kir. város képviseletével a fontos 1687-iki pozsonyi országgyűlésen. 1 0 Ezen az országgyűlésen az udvar hatalma mindenható volt, mert egyfelől a török ellen irányuló felszabadítás! háború, továbbá Thököly Imre felkelése teljesen kimerítették a nemzet erejét, másfelől az eperjesi vértörvényszék kegyetlenkedései országszerte olyan rémületet keltettek, hogy mindennemű ellenállás teljesen megszűnt, és a rendek némán mondtak le a Habsburg-ház fiágának javára szabad király választási és az aranybullában biztosított ellenállási jogukról. Egyúttal Thököly Imrét, mint a felkelés fejét, hűtlenség bűnében marasztalták el 20 és elkobzott birtokai a királyi fiskusra szálltak. A késmárki követek a Thököly birtokok elkobzása után még az országgyűlési tárgyalások alatt teljes erővel azon fáradoztak, hogy a városnak a késmárki várkastélyt 1 8 Késmárk sz. kir. város titkos levéltárában fasc. IX. num. 201. ;> 0 Ac ab eadem duntaxat nefariae perduellionis capnt praescium; et suos asseclas cum ipso adhuc perseverantes, excipiendos, ac veluti publicos patriae hostes, et legitiino regi suo perduelles, pro proscriptis vique praesentis statuti condemnatis censendis, et ubique ad infligendain ipsis demeritam iuris poenam persequendis; fidelibus denique statibus, et ordinibus, expost eum iisdem exercendam inutuain correspondentiain, aut Commercium de piano, et simplici, sub nota, et poena perpetuae infidelitatis interdicta, declarare dignata est. (Corpus Juris Hung. 1687 : IV. 5. tc.)
