Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)
4 mék mélységeibe látó tekintet a rejtelmes ok- és okozatvilágban a köznapi gondolkodásúak által nem is sejtett szépségeket fedez tel és bűvöletük ép úgy megragadja, mint a virágos rét, a hullámzó kalásztenger vagy a dúsan megrakott gyümölcsfa. Az isteni eszme, amidőn leszáll fenséges magasságából az emberek közé és az emberi szívekbe, kétségtelenül veszít lisztaságából, korlátok közé szorul s hogy a történelemben érvényesülhessen, az emberöltők képzetvilágának változó köntösébe öltözik. Hódításra indult, tehát úgy kell megjelennie, hogy hódíthasson. Az emberi társadalomnak csupán választott szellemei emelkednek fel az eszmék tisztaságának magaslatáig, hogy fényökbe tekinthessenek és leikök láttukon gazdagodjék. A tömegek lelkéhez az eszméknek kell közeledniök. A keresztyénség világa más képet tár elénk nyugaton, ahol a római nép gyakorlatibb szellemével érintkezett, mint keleten, ahol a néplélek a philosophiai nevelés hatása alatt az élettől távol álló hitbölcseleli meghatározásokban és elemzésekben őrölte fel erejét. A keresztyénségnek három főtörténeti alakja született meg a három nagy népfaj szerint, ahol otthont talált: az óhitű forma a szláv, a római katholikus a román, a protestáns a germán faj területén, ahol kifejlődése, történelmi tényezővé való érése meglelte természetes életfeltételeit. Íme, egy meggyőző classicus történelmi példa arra, hogy az egyházalakulásban jelentős, szinte döntő erejű szerep jut a fajok individualitásának, géniusza erejének, mely ugyanazt a vallási eszmét oly módon testesítette meg, hogy belőle, mint állandó forrásból erőt meríthetett.*) Már itt rábukkantunk az egyházalakulás egyik fontos tényezőjére, a faj géniuszára, mely azon folyamat alatt érvényesül, amíg a vallásból egyház válik, amíg az eszme eljut a hitvallástól a jogszabályig. Ez a leghathatósabb, szinte legyőzhetetlen tényező, mely annál erősebb, mennél több őstehetség és energiarészlet halmozódott fel a faj lelkében és mennél inkább követeli az életszükség, hogy e rejtett és pihent őserők az érvényesülésre és alkotó munkára ulat találjanak. *) Ε kérdést részletesebben fejtegettem «Α keresztyénség útja» c. értekezésemben. Budapest. 19011.
