Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

24 birtokállományában a szaporodás, a változatlanság (stagnálás) és fogyás területeit. Megjegyzem, hogy az ország csonkít atlan területét vettem alapul. I. A szaporodás területe: a) a Vág völgye Liptótól Pozsonyig s az után az ország nyugati határszéle Mosonyon, Sopronon át a Muráig. Ε területbe esik Turócz, az egyetlen vármegye, ahol az evangelikusság abszolút többségben van. Turóczot nemes falvai mentették meg az összezsugorodástól; az evang. nemesség jó része turóczi eredetű (Prónay, Beniczky, Laszkáry, Kossuth). b) a nagy Alföldön, főkép Békés és Csanád vidéke. Békés erősen halad az abszolút többség felé. Kis területen itt találni a legtöbb evangélikust. Az alföldi szaporodás fő oka a munka és egyéni tehetség szabad érvényesülése. A békési nagy gyülekezetek egész rajokat bocsátanak ki, modern gyarmatalapítás folyik, amiből az oroszlánrész Orosházáé, Szarvasé és Csabáé. (Puszta-Földvár, Kardoskut, Gádoros, Szentetornya, Csákó, Kondoros, Csorvás, Csaba-Csüd, Gerendás stb. újabb alapítások.) Mosonyban is folyig a földhódítás, főkép a katholikus németség és horvátság rovására. II. Változatlan, csekély hullámzásst innia tó területek. a) A bányavárosok vidéke, Gömör, Nógrád, Hont, Zólyom, Bars. b) A Dunántúl közepe, — Győrtől le Pécsig. A szaporodás hiányát az okozza, hogy e területek, főkép a dunántúli vidék a kivándorlás vagy elvándorlás classicus területei s e zónában mutatkoznak a meddő házasságok káros hatásai. III. A lélekszám apadás területei. a) a Duna nyugati partszegélye Komáromtól Eszékig (természetesen Budapest és vidéke kirekesztésével), typikus diasporaterület. Némi zsendülés csak a Vértes—Pilisi hegység s a Duna közt mutatkozik. b) a Szepessség s az északkeleti felföld, Sáros, Zemplén, Abauj, a Tiszántúl egész Békésig, ez a nagy diaspora, ahol voltakép csak evang. szigetek vannak. Sáros valaha tiszta evang. magyar vármegye volt, az egykori 170 gyülekezetnek, amely az evang. nemesség védelme alatt virágzott,