Kovács Sándor: Andreae Ernő 1825-1910 (Pozsony, 1911)

7 élete; nagy válságok nem élénkítették, lelke egyenletes szép fejlődésben jutott el az élet napszállatáig. Értékét az adja meg, hogy bár egy társadalmi rétegnek nagyon jellegzetes képviselője volt s osztályának törekvéseit határozottan és tisztán kifejezte, tudott e társadalmi rétegben önálló egyéni életet élni. Annál fontosabb e jelenség, mert pályája bele esik abba a korba, a midőn a városi polgárság a vagyoni erejének és kulturális tőkéjének megfelelő érvényesülésre törekedett s e törekvésbe beleolvasztotta legkitűnőbb tagjainak tehetségét és akaraterejét. Andrae Ernő Iveresztély Pozsonyban született, 1825, november 17-én. Atyja Andrae Iveresztély kereskedő volt, anyja Máder Friderika. Vallásos, gondos nevelésben részesült s a szülei ház hagyománya, szelleme holta napjáig érzett Andrae egyéniségén. Kötelességtudását, takarékos életmódját az apai ház fedele alól hozta el magával. Pozsonyban végezte iskoláit, az elemi után a lyceumot, a melyhez nagy szeretettel ragaszkodott. Ez után a bécsi műegyetemet kereste föl, majd a magyaróvári gazdasági akadémián tanult. A tanfolyam elvégzése után gyakorlatra Ágost Szász-Kóburg kir. herceg dürnkruti, alsó-ausztriai uradalmába került segédnek. Nem a véletlen játéka folytán, — de akkor a szász-kóburgi hercegi uradalmak voltak a modern gazdálkodás mintái. Magyar emberre pedig más vonzó erővel is birt a kóburgi hercegi szolgálat. Az öreg hercegasszony született Koháry hercegnő, nagynevű családjának utolsó sarjadéka, minden izében magyar asszony volt, a ki kegyelettel őrizte nemzetsége régi emlékeit s férjhez menetelekor kikötötte, hogy a család tagjai a Koburg név mellett az ősmagyar Koháry nevet is viseljék. A fiatal hercegnő, Ágost herceg neje, Klementina, Lajos Fülöp francia király leánya, az európai dinasztiák egyik legvonzóbb nő alakja, a kinek női erényei, páratlan bölcsessége és férfiakat is megszégyenítő szívóssága Európa szerte szinte ellentmondást nem tűrő tekintélyt szereztek. Ο is megszerette a magyarokat hűségükért és lovagias gondolkodásukért. Dürnkrutban érte Andraet az 1848-iki tavasz forró lehellete. A nemzet megtámadásának hírére elhagyta biztos állását és honvédnek csapott fel. Gyengélkedése miatt alkalmatlan volt a külső csapatszolgálatra, azonban nagy hasznát vettek gazdasági