Kovács Sándor: Andreae Ernő 1825-1910 (Pozsony, 1911)
Flndrae Ernő. 1825—1910. (Egy evangélikus polgár arcképe.) kadémiánk a mai napon pályafutásának 29-ik évét fejezi be.*) A jó keresztyénre s a talpig emberre minden egyes este, minden istenáldotta munkanap alkonya egyúttal a komoly önvizsgálat pillanata. Számadás az időről, a mit Isten kegyelme engedett, számadás a tálentomokról, a miket hűséges, gondos gyümölcsöztetés végett reánk bízott. Ε számadás kötelessége még inkább terhel bennünket egy esztendő s legkövetelőbben az életút végén, a mikor el kell készítenünk letűnt esztendeink, munkánk, törekvéseink és mulasztásaink mérlegét. A mikor súlyos vádképen szól ellenünk az a sok számlálhatatlan óra, a melyben önző érzéssel kizárólag önmagunkra gondoltunk, önmagunkat állítottuk oda akaratunk és energiánk elé legfőbb célul és a mikor szerény mentő tanú gyanánt bukkan föl a múlt tengeréből az a pár röpke perc, a melyben lelkünk egész valóját, vagy legalább gondolatát a köznek, valamely magasztos célnak szentelte, egyéniségünk az önzéstől megtisztulva eszközül tudta odaadni magát mások, embertársaink vagy egyetemes boldogságra törekvő közösségek szolgálatára. Ez a tálentomokról szóló példázat gyönyörű mély igazsága. Mert földbe ásott tálentom életünk és erőnk legcsekélyebb paránya, ha azt egyes-egyediil a magunk javára, élvezetére használtuk a nélkül, hogy belőle a köznek csak egyetlen egy árva sugár is jutott volna. *) Felolvastatott az akadémia évrekesztő ünnepén, 1911. jún. 18-án.