Kovács Sándor: Andreae Ernő 1825-1910 (Pozsony, 1911)

10 a ki még a barátság értékes földi áldása iránt sem fogékony. Ez azonban csak látszat s majdnem mindennapi jelenség oly embereknél, a kik nagyon gazdag belső életet élnek. Nehezen nyílt meg és melegedett föl; barátai sem voltak a szó útszéli értelmében. Meghitt emberek nélkül azonban nem élhetett s időnként, legtöbbnyire magától, ki-kipattant lelkéből egy megjegyzés, valamely hosszan érlelődő meggyőződés bizonysága. Általában komoly, hallgatag természet volt. de a hozzá közel állók akárhányszor látták kedélyének derűs felvillanásait. Fiatal korában pompás torzképeket rajzolt; egy karrikaturájában Lautscheket, a Pozsonyban annak idején általánosan ismert tudós theologus tanítót, a ki vele gyakran érintkezett, baráti évődő kedve oly találóan ábrázolta, hogy maga, a kép eredetije sem szólhatott ellene. Örömest olvasgatta kedves költőit, nem csak a régieket, hanem az újakat is. Utat talált lelkébe minden igaz hang s minden szép költői forma. Még hajlott korában is gondosan, szeretettel másolta le azokat a költeményeket, a melyek visszhangot vertek lelkében, főkép a humoros, kedélyes tartalmuakat, a melyeken örömest elidőzött. Nagyon szeretett utazgatni s kivált a természeti szépségekben gyönyörködött. Egy-egy szép táj láttára lelke megnyílt s elragadtatása magasztaló szavakban tört ki. Egy alkalommal a Salzkammergutban nagyon rossz néven vette útitársától, Hollerung esperestől, hogy nem követte az ő példáját s temperamentumának megfelelően némán átadta magát a tájkép okozta gyönyörűségnek. Méltatlankodva kérdezte: — Talán nem tetszik Önnek a tájék, hogy egy hangnak sem ura? Ebből állt minden szórakozása ; egyéb kedvtelésre nem áldozott. Igénytelen, egyszerű, takarékos életmódja semmi hullámzást nem ismert. Megmaradt az ősi polgári hagyomány szabta határok között, még utazgatásai sem birták nagyobb költekezésre, mint a mit az előre elkészített költségelőirányzat megengedett. Legtöbb útjáról megtakarított pénzzel jött haza. Tőle meg lehetett tanulni az olcsó és mégis tanulságos, élvezetes utazás művészetét. A lemondani tudás ereje elkísérte útjaira is; második osztályon utazott, pedig néha a kocsik zsúfoltsága miatt a folyosóra szorult; a napközi egy-