Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő üdvözlő beszéde

4 lyek martírokat szültek, akik az evangéliumi igazságért a tűzhalál és gályarabság borzalmait szenvedték el és fejüket rendületlen állhatatossággal hajtották a hóhér bárdja alá. Nem esünk azoknak a túlzásába, akik önmagukat a minden más tényező felett álló legfontosabb nemzetalkotó tényezőnek állítják. Tudjuk, hogy minden egyház gyarapítja a maga sajátos értékeivel a nemzet erkölcsi birtokállományát és minden egyház résztvesz és közremunkál a nemzeti jellem és nemzeti történelem alakításában. Ezért nem vitatom azt, hogy a magyarság nemzeti jellemét és nemzeti életét századok válságain át kizárólag az ágostai hitvallás őrizte meg. Azt azonban bízvást megállapíthatom, hogy a magyar nemzeti történelem alakításában felette jelentős szerep jutott az ágostai hitvallásnak. Emelte az általános műveltséget; a tömegeket öntudatos jellemek közösségévé nevelte, fölkeltette és fokozta érzéküket, lelkesedésüket a nemzeti ideálok iránt, megacélozta őket azokra a harcokra, amelyeket a nemzeti szabadság zászlai alatt meg kelett vívniok. Ε szellem a tömegekből hatalmas egyéniségeket emelt ki. akik a nemzeti élet különböző területein fáklyákként századokon át világítottak és Augsburg nevének díszhelyet biztosítottak a magyar nemzet történelmében. A névvel járó kötelezettségekkel mi, akik jelen nemzedékhez tartozunk, szintén tisztában vagyunk. A világnézetek nagy harcában református testvéreinkkel együtt híven és rendületlenül állunk mert máskép nem tehetünk — azon az őrhelyen, ahová bennünket az isteni gondviselés állított. Ε mellett figyelmünket nemcsak arra irányozzuk, hogy egv túlnyomó többségében másvallású országban élünk és ott az őseink által csekély lélekszámunk mellett is elért szellemi pozíciónkat meg kell őriznünk, hanem figyelmünk kiterjed földrajzi helyzetünkre is, amely minket, mint a protestantizmus ke-