Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő 1930. évi jelentéséből.

31 ról, amelyeket augsburgi látogatásuk mindazokra tett, akikkel érintkezésük volt. Mint a hazafiúi kegyeletnek megkapó jelenetét, meg kell említenem azt az ünnepséget, amelyet ez a kis csapat a szomorú emlékű lech-mezei csata színhelyén rendezett, magyar és német beszéddel áldozva az ott halálukat lelt ősmagyarok emlékének és a Szózat hangjai mellett nemzeti színű szalagos koszorút bocsátva le a Lechl'olyón, amelynek habjait közel egy évezreddel ezelőtt őseink vére pirosra festette. Ez a jelenet könnyeket csalt a szemekbe, minden részvevőnek örök emléke marad és méltó, hogy az utókor számára ezen a helyen is megerősíttessék. Örömteljes találkozásom és szívélyes érintkezésem volt Ausgburgban olyan magyar, német és tót testvérekkel is, akik az elszakított területekről siettek a hitvallás ünnepére. Ilyen találkozások alkalmai mindig erősítik bennem a vágyat, vajha bizonyítaná meg az Isten az elszakított testvérekhez való viszonyunkban annak valóságát, hogy a lelkek közösségét új országhatárok, faji elkülönülés és nyelvek különbözősége meg nem szüntethetik. Az augsburgi napoknak mindezeken kívül is volt még egy örvendetes ténye. Ott voltak a hazai református testvéregyház képviselői is. Gondoskodtak ugyan képviseletükről más országbeli reformátusok is, de nekem különösen jól esett, hogy a magyar református egyház hivatalos képviseletét dr. Benedek Zsolt, egyetemes konventi tanácsos, és Makláry Károly, egyházkerületi főjegyző, személyében ott üdvözölhetem. Ebben a körülményben ugyanis ismételt, félreismerhetetlen jelét látom annak az őszinte, testvéri viszonynak, amely minket egymáshoz fűz és annak az igazi atyafiúi érzésnek, amely a testvér örömét a magáénak tekinti. Az augsburgi ünnepségek második, nagy felvonása az Általános Lutheri Evangélikus Konferencia rendezésében szeptember 22-én és az azt követő napokon folyt le. Ezen I). BafFav Sándor, püspök