Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

D. Raffay Sándor püspök üdvözlő beszéde

lás a hívő embernek a személyes Istenhez, mint édes atyjához való személyes, benső viszonya, amelynél sem intézmények, sem szertartások, sem emberi tantételek, sem közbenjárók döntő tényezők nem lehetnek. Az istenfiúság felséges gondolata a vallás igazi tartalma. Az istenfiúság a keresztyénség igazi mivolta. Ennek tökéletes isteni valósulása Jézus Krisztus. A hívő ember számára pedig az istenfiúság hivatás és cél, dicsőség és méltóság egyaránt. Mikor az ágostai hitvallás azt a boldogító és felséges felfogást teszi kijelentésének tengelyévé, akkor felülemelkedik a közönséges, történeti jelentőségen és egyenesen üdvtörténeti jelentőséget nyer. Négyszáz évvel ezelőtt ezt az igazságot jelentette ki Augsburg városában az Isten a népeknek. Ezért zarándokoltunk ide ünnepelni. Lelkünk telve van hálával. De telve van fogadalommal is. Mert az a mi boldogító meggyőződésünk, hogy mi birtokában vagyunk Krisztus gondolatának. (I. Kor. 2, 16.) És ma ünnepélyesen megfogadjuk, hogy ezt a drága örökséget megőrizzük nemcsak a magunk számára, hanem a késő nemzedékek számára is. Megfogadjuk, hogy ezt a drága kincset az Isten akarata szerint igyekszünk kamatoztatni nemcsak a magunk tiszta és emelkedett evangéliumi életében, hanem a népek és nemzetek életében is. Ünnepi emlékezésünk múló évszázadokon át glóriás fénnyel ragyogó koronája evangéliumi szent hitünk lesz és marad mindörökké. Megfogadjuk, hogy az ágostai hitvalláshoz való hűséges ragaszkodásunkban magunkat sem boldogság, sem boldogtalanság, sem diadal, sem vereség, sem felmagasztaltatás, sem megaláztatás soha meg nem tántorít. Mi most hitet tenni jöttünk a hitvallás e városába. És ha ünneplésünk bevégeztével szerteszállunk, mint a vándormadarak, a régi fészekbe új hitet, új lelkesedést, új életet viszünk. írja fel azért a szíve táblájára és hirdesse naponként mindenikünk az apostol amaz intését: Amint vettétek az Űr