Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

A magyar evangélikus lelkészek ünnepi nyilatkozata a balassagyarmati gyűlésen

Jézus Krisztus tanítása szerint az isten az élő szeretetnek és megelőző kegyelemnek örök valósága, akihez az ő földi gyermekei mindig nyíltan, bizalommal, szertartások és közvetítők nélkül fordulhatnak. Sőt, így kell is fordulnia, mert senki sem bocsáthatja meg az emberek bűnét, egyedül csak az üdvösséget adó kegyelmes Isten. És nincsen más közbenjáró az Isten és az emberek között, mint az Űr Jézus Krisztus (I. Tim. II. 5.), aki életével, igéjével és bűntörlő engesztelő halálával mindenkinek megszerezte a szabad bemenetelt az Isten országába és megváltott mindenkit az örök életre. Teljes meggyődéssel ragaszkodunk azért az ágostai hitvalláshoz, mert az ember megigazulásáról az evangélium nyomán azt tanítja, hogy „megigazulunk ingyen az Isten kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság által" (Róm. III. 24.). Nincsen tehát senki, aki kiérdemelhetné, nincsen senki, aki kijárhatná, nincsen egyház, testület, szervezet, tekintély vagy hatalom, amelyik kezeskedve biztosíthatná vagy gőgös szívtelenséggel állíthatná a Krisztusban hívő ember megigazulását és üdvösségét. Aki hitével megragadta és meg is tartja az üdvösséget szerző Megváltóban nekünk adott isteni kegyelmet, annak nincsen szüksége többé semmiféle közbenjáróra, engesztelésre, vagy biztosításra, mert Jézus maga mondja: „Aki hisz, annak örök élete van!" (J. III. 36.). Törhetetlen meggyőződéssel ragaszkodunk tehát az ágostai hitvalláshoz, mert Jézus kijelentésével egyezően azt tanítja, hogy az üdvözülés egyetlen emberi föltétele az élő hit. Nem az a hit, mely puszta elhivés vagy meghódolás, hanem az a bizo dalmas és őszinte lelki összeforrás és hűséges egybeolvadás az Űr Jézus Krisztussal és az ő igéjével, amely az egyszülött Fiút egységbe forrasztotta az ő mennyei Atyjával, hogy elmondhatta magáról: „En és az Atya egy vagyunk!" (J. X. 36.).