Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

32 Gottescasten, valamint a lipcsei misszió munkakörével tartott fenn állandó érintkezést. Az első világháborút megelőzőleg 1914. januárjában indultam el Amerikába, hogy ott a tőlünk kivándorolt magyarhoni evangélikusok ügyét és helyzetét egyházi és nemzeti szempontból tanulmányozzam. Ennek a kiutazásnak az eredménye volt a Filadelfiában megkötött szerződés, amelyet a Magyarországból kivándorolt evangélikusok szervezkedését végző General Council elnökével, Schmauck professzorral és a Mount Airy-i theológia tanári karával írtunk alá. Ε szerződés értelmében a tőlünk Amerikába menő evangélikus lelkészek szolgálati idejét odakint, a kívülről hazajövő evangélikus lelkészek szolgálati idejét pedig itthon beszámítandónak állapítottuk meg és a theológuscserét kölcsönösen megígértük. Sajnos, hogy ez a szerződés a nagy térbeli távolság és a közben kitört első világháború miatt nem lépett életbe. Az első háború befejezése után, a húszas évek közepén a már akkor Amerikában a különböző evangélikus közösségeket egyesítő United Lutheran Church küldötteivel ezt a szerződést az egyetemes egyház elnöksége megújította, de a két világháború közt lefolyt zavaros másfél évtized s majd a kitört második világháború miaitt ez a szerződés is csak elméletileg áll fenn. A két világháború között azonban értékes öszszeköttetéseket létesítettünk Finnország, Svédország és Norvégia egyházaival és a theológuscsere ezek között máig is fennáll. Az első világháború után. még a bolsevizmus kitörése előtt megalakult a két protestáns egyház külföldiekkel érintkezést kereső bizottsága, amely a külföldi semleges protestáns államokat az egyházak révén igyekezett hazánk és egyházaink mentésére megnyerni, A legelső lépést azonban mégis külföldről kaptuk. Mindjárt összetöretésünk évében Izland fővárosából az ottani püspök, valamint a svéd érsek és a dán prímás együttes