Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

15 vaj egyházunk szuperintendenseit püspököknek nevezve, bevették a törvényhozás tényezői közé, akkor teret nyitottak arra, hogy egyházunk a politikai élet irányításának középpontjában felemelhesse szavát és érvényesíthesse igényeit. Ez nem politizálás, hanem az egyház szolgálata. Ezért ebből nem is származhatott kár egyházunkra. ötven év alatt mind jobban kidomborodott az egyháznak a társadalommal szemben fennálló sokféle kötelezettsége. Az egészséges szociális törekvéseket az egyháznak kellene irányítania s így a kulturális és jóléti intézmények egyenesen megkövetelik a lelkész közvetlen közrehatását. Van is erre elég alkalom és lehetőség a különböző egyesületekben. A társadalmi egyesületekben való szereplés a lelkészeknek egyenesen kötelességük, de természetesen akkor is lelkészeknek, mégpedig evangélikus lelkészeknek kell maradeiok. Én azonban most csak az egyházi egyesületekről akarok pár szót ejteni. A magyar protestántizmus körében az egyházi egyesületek létesítése Szilassy Aladár és Szabó Aladár nevéhez fűződik. Mikor ők szorgalmazták a vasárnapi iskolákat, az ifjúsági egyesületeket és a bibliaórák tartását, aikkor kerültem én a pesti evangélikus egyház egyik lelkészi állásába. A velük való érintkezés alapján szerveztem meg én is 35 évvel ezelőtt a konfirmáltak egyesületét, amelyből később sok más egyesület és sok áldásos munka származott. Akkor még a pesti evangélikus egyházakban nem volt más egyesület, mint a Tabita, a Budapesti Női Gyáimintézet és a Lutheránia templomi énekkar. Mikor a bolsevizmus az egyházat el akarta sorvasztani és a Deák-téri templomot mozgószínháznak akarta berendezni, 1919-ben megalakítottam az Evangélikus Szövetséget, hogy szükség esetén az egyházat helyettesítse. A belmissziói mint ilyen, akkor még ismeretlen volt, nemcsak Budapesten, hanem az egész egyházban is. A fővárosban megindítottam a Budapesti Evangélikusok Lapját.