Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

14 lassanként az egyetemes egyház, amelynek azonban a kerületek felett semmiféle fölöttes joghatósága nem volt. Az 1893. éviben bevégződött zsinat törvényei azonban már több olyan intézkedést mutatnak, amelyek egyházunk kormányzatát a központosítás felé irányították. Ezt a központosítást a legújabb zsinati törvény erősen fokozza. Erről mindenki maga is meggyőződhetik; én csak rámutatok arra a nagy különbségre, amely egyházunkban ötven év alatt az autonóm testületek jog- és hatáskörének önmagunk által való korlátozása terén történt. Ítéletet mondani nem akarok, csak a régi jobb világ tűnését sajnálom és megállapítom, hogy evangélikus egyházunk történelmi múltja és egész szelleme a központosítás ellen szól. Ötven év távlatából megállapítom azt is, hogy lelkészi karunk politikai és társadalmi szereplése terén is nagy változások történtek. Régebben alig vágyott egy-egy lelkészünk politikai szereplésre. A bányai egyházkerületből leghosszabb ideig mozgott politikai téren Veres József orosházi espereslelkész és Kovácsi Kálmán rákospalotai lelkész. Emlékük iránt való minden kegyelet mellett is meg kell állapítanom, hogy politikai szereplésük sem egyházközségeiknek, sem az egész egyházunknak nem vált javára. Hála Istennők, ma nincs papképviselőnk, de ne is legyen. A lelkésznek olyan a hivatása, hogy ha azt lélekkel akarja betölteni, akkor politikai szerepre nem válLalkozhatik. A lelkész nem lehet sokáig távol híveitől, nem is állhat pártemberképen szemben gyülekezetének más pártállású tagjaival. Ez nem azt jelenti, hogy a lelkésznek ne legyen politikai meggyőződése és ne merjen országos kérdésekben állást foglalni, de kívánatos, hogy a napi politika szövevényeibe ne ártsa bele magát, mert az ő élethivatása a jézusi egyenesség, a mindenkin könyörülő szeretet és mindenikivei szemben a megbocsátás gyakorlása. Mikor a főrendiházi törvény meghozatala alikalmá-