Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Ellenáramlatok

38 „Ne temere" című pápai dekrétumról, melyet a római egyház Concilii congregatioja a pápa különös megbízásából 1907. aug. 2-án kibocsátott és a magyarországi róm. kat. püspököknek miheztartás végett megküldött. Ezen dekrétumban a római pápa a Magyarországnak 18^1. évben kiadott és királyi jóváhagyást nyert felmentvénnyel rendezett jogállapotot a vegyesházasságok dolgában minden kényszerítő ok nélkül megzavarta, amennyiben a katolikusok és a más vallásra áttért katolikusok és nemkatolikusok között létrejött házasságot érvénytelennek nyilvánítja. Ezen dekrétum ugyan elsősorban a magyar állami törvényhozás szuverénitását támadja meg, amennyiben a római pápa valamely Magyarországon kötött házasság jogérvényességére kiható szabályt állapít meg, holott Magyarországon a házasságkötés feltételeinek megállapítása kizárólag és minden vonatkozásban a magyar állami törvényhozás hatáskörébe tartozik. Habár ezért a pápai dekrétum elsősorban az állami jogrendet sérti és az állami jogrend megtámadása elleni védekezés nem tartozik az egyházi testületek hatáskörébe, az ág. hitv. evangélikusok közgyűlése mégis abból az okból kénytelen foglalkozni a pápai dekrétummal, mert annak félremagyarázhatatlan intenciója a vegyesházasságra lépni kívánókat arra kényszeríteni, hogy házasságukat a római katolikus pap előtt kössék meg, aki egyházának utasítása folytán csak úgy adhatja össze a vegyes vallású házasulókat, ha gyermekeik vallására nézve a róm. kat. egyház javára egyességet kötnek. Miután a pápai dekrétum által célbavett ezen eljárás a protestáns egyházak érdekét és törvényes jogát sérti, hazánkban a katolikusok és nemkatolikusok közötti békét és egyetértést megzavarja, katolikusokra és nemkatolikusokra egyaránt jogállamban meg nem engedhető lelkiismereti kényszert gyakorol, e mellett felekezeti viszály magvát a házasulok, férj és nő, testvér és testvér közé hinti és a legszentebb családi köteléket feldúlja: a magyar evangélikus egyház egyetemes közgyűlése a humanitás, a lelkiismeret szabadsága és a törvények által biztosított vallásegyenlőség nevében a hivatkozott pápai dekrétum ellen a legerélyesebben tiltakozik és tekintettel arra, hogy az 1894. évi XXXXII. t.-c. 1. §-ában megállapított az a lehetőség, hogy a vegyesvallású házasulok a gyermekek vallása iránt szerződésileg megegyezhetnek, a lelkiismeretre gyakorolt kényszer folytán az ily törekvéseknek, milyeneket a „Ne temere" céloz, tág kaput nyit, a magyarhoni evangélikus egyház egyetemes közgyűlése a „Ne temere" által okozott sérelem és vallási békezavarás orvoslását abban találja, ha magyar törvényhozás az 189Jf. évi XXXII. törvénycikket hatályon kívül helyezi és a gyermekek