Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Róma egyházpolitikája

30 erkölcsi személyek szerzett jogai és a szentszéktől nyert kiváltságai és engedélyei, amennyiben még használatban vannak, s vissza nem vonattak, érvényben vannak, ha csak az új kánon azokat kifejezetten vissza nem vonja." Az 5. kánon azt mondja, hogy az olyan jogszokások, amelyek megszűntetése az illetékes püspökök ítélete szerint nehézségekkel járna, továbbra is tűrhetők. Végül a 6. kánon kijelenti, hogy a Codex-el nem ellenkező általános és részleges szokások érvényben maradnak. Látható, hogy a kánonok kijelentései nem egészen világosak. Ezt igazolja az, hogy a római katolikus egyház kánonjogi tudósai sem értelmezik azokat egyező módon. Sipos pécsi teológiai tanár azt vitatja

1, hogy „a vegyesházasságok megkötési formájának előírásánál nem szól a kódex a Németországban és Magyarországon fennálló ama kivételes állapotról, hogy ott a vegyesházasság klandasztine kötve is érvényes. De ezzel nem szűnt meg a mondott országok e kivételes joga, mert ennek alapja pápai indultum, ez pedig továbbra is fennáll, ha csak a kódex kifejezetten vissza nem vonja. Már pedig ezt az indultumot nem vonta vissza, tehát a vegyes házasságok megkötését illetőleg nálunk is, Németországban is minden a régiben marad. így mondja ezt a legújabb püspöki instrukció is." Sipos hivatkozik Göller e tárgyban írott könyvére is

2, ahol a német egyházjogász azt állítja, hogy nem indultumról, hanem partikuláris törvényről van szó, tehát e nevezett két országnak adott kedvezmény megszűnt. Sipos azonban ezzel szemben is fenntartja és vitatja a maga álláspontját. Lehet, hogy ez a kérdés csakugyan vitatható. Egy azonban bizonyos és ez az, hogy az 5. kánon ama kitétele alapján, mely szerint ha az illetékes püspökök valamely gyakorolt kedvezmény megvonását nehézségbe ütközőnek tartanák, az továbbra is megmaradhat: a magyar püspöki kartól joggal elvárhatjuk, hogy a kedvezmény fenntartása mellett szállnak síkra és amúgy is ezer bajjal küzködő népünket nem teszik ki belső gyötrelmeknek, megkímélik az egyes embereket a lelki válságoktól, a családok nyugalmát pedig az erkölcsi összetöréstől. A Corpus I. C. a vegyesházasság dolgában így intézkedik.

3 „1060. kánon: Az egyház mindenütt legszigorúbban tiltja a házasságkötést két olyan megkeresztelt személy között, akiknek egyike katolikus, a másika pedig eretnek vagy szaka1 Sipos István dr.: Az új egyházi törvénykönyv főbb vonásai és újításai. Π. böv. és jav. kiadás. Pécs, 1918. 145. 1. 2 Göller: Das Eherecht in neuen kirchlichen Gesetzbuch. 1918. 3 A kánonokat szószerint vettem Meszlényi Zoltán: Házasságjog stb. Esztergom, 1927. c. könyvéből.