Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Róma egyházpolitikája

29 felbonthatatlansága van, mint a katolikus házasságoknak. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy a házasság érvényesítését és a szentség feltételeit illetőleg a katolikusok és a nemkatolikusok felfogásában meglehetős különbség van. Az 1917. évi Codex valamennyi érvényes házasság szükséges feltételének mondja az illetékes pap és két tanú jelenlétét. Ez alól csak rendkívüli kivételek lehetnek. Az egyház a maga törvényét természetesen nem tekinti valamennyi megkereszteltre kötelezőnek. A keresztség Krisztus nyájába sorolt mindenkit, s ezzel az általa rendelt hatalom alattvalóivá lettek. Az a körülmény, hogy ezt a hatalmat nem ismerik el, nem mentesíti őket a kötelezettség alól és nem ád nekik olyan különleges előjogot, amelyet a közönséges hívő nem élvez. A házasság dolgában az egyház kivételesen megállapította, hogy a Codex határozmányai a nemkatolikusokat nem kötik. Körébe csak azok tartoznak, akik a róm. kat. egyházban nyerték a keresztséget és akik az eretnekségből vagy szakadárságból utólagosan vétettek fel közösségébe. (C. I. C. c. 1099.). Ebből kifolyólag ott, ahol két megkeresztelt nemkatolikusról van szó, a szentségi házasság érvényességéhez már többé nem követelendő, ami a középkorban szükséges volt. Ha a férfi és a nő egymást férjül és feleségül elkötelezi, s szövetségük elé kánonjogi akadály nem gördül, akkor azok szentségi házasságot kötöttek. Skótország törvénye ma is elismeri az ilyen házasságot. Ugyanez állt fönn Angolországban is 1754-ig. A kölcsönös elhatározásról szóló megegyezés érvényes házasság volt, amely felbonthatatlan. Megfontolandó azonban, hogy két nemkatolikus ember frigye szentség-e, ha nem azzal a szándékkal kötik, hogy valóságos házasságot kötnek? Az egyház azt tanítja, hogy a valóságos házasság felbonthatatlan. Ha tehát valaki azzal a szándékkal lép frigyre, hogy házásságát ismét fel fogja bontani, akkor nem létesül valóságos házasság. Ma, mikor az elszakadt egyházak mindenikében olyan tömeges az elválás, úgy látszik, tényleg ilyen gondolattal kötik a házasságot." A pápai törvénykönyv teljes címe: Corpus Juris Canonici Pii X. Pontificis Maximi iussu digestus, Benedicti papae XV. auctoritate promulgatus. Megjelent 1917. évi Acta Apostolicae Sedis-ben, a Providentissima Mater Ecclesie kezdetű constitutio hirdette ki s hatályba lépését 1918. május 19., pünkösd ünnepén állapította meg. A C. I. C. a vegyesházasság kérdésében új helyzetet teremtett. A 3. kánon szerint „érvényben maradnak az egyes államokkal kötött megegyezések, bármennyire ellenkezzenek is a Codex törvényeivel." A 4. kánon szerint „természetes és