Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Az 1894–95. évi egyházpolitikai törvények

20 klerikális lap és társai a tájékozatlan és hiszékeny népnek bebeszélték, hogy a róm. kat. papokat igaztalanul üldözik, a róm. kat. egyházat pedig jogaiban korlátozzák. A Néppárt néven a német Centrum példájára politikai vezérkedésre törekvő szervezkedést kezdtek. A reverzális-hajsza pedig széltében megindult. A magyar állam rendje és a magyarországi egyházak békés együttélése ellen Rómát is fellovalták, mire a pápa megtiltotta, hogy a plébánosok az általuk megkeresztelt protestáns gyermekek keresztelési bizonylatát az illetékes egyházuknak kiadják. Csoda-e, ha ilyen helyzetben az állam kormánya a rend biztosítása érdekében végtére is arra volt kénytelen magát elszánni, hogy a megbomlott köznyugalmat új egyházpolitikai törvényekkel állítsa helyre. Az 1894—95. évi egyházpolitikai törvények. Az új egyházpolitikai törvényeket a Szapári-kormány készítette elő, de csak a Wekerle-kormány tárgyaltatta le. Ez a törvénycsoport öt törvényből áll. Az első az 1894. évi XXXI. t.-c. a házassági jogról. A második az 1894. évi XXXII. t.-c. a gyermekek vallásáról. A harmadik az 1894. évi XXXIII. t.-c. az állami anyakönyvekről. A negyedik az 1895. évi XLII. t.-c. az izraelita vallásról. Az ötödik az 1895. évi XLII. t.-c. a vallás szabad gyakorlatáról. A házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. t.-c. a vegyesházasság sok keserűséget okozó kérdését kívánta véglegesen rendezni. A polgári házasság kötelező voltának kimondásával minden egyházi torzsalkodásnak meg is kellett volna szűnnie. Meg is szűnt volna, ha a törvényben ezt biztosították volna. Mivel azonban a biztosítást elmulasztották, a vegyesházasság kérdése még ma is pusztító tűzvésze a társadalmi és nemzeti életnek. Különösen, mert a XXXII. t.-c. a reverzálist törvényesítette. Ez a törvényesítés volt azonban a róm. kat. egyház hatalmi törekvéseinek mindig lobogva lángoló oltárán az engesztelő áldozat azért, hogy a házassági bíráskodás jogát és az anyakönyvvezetést tőle is elvonták. A reverzális törvényesítésével a róm. kat. egyház ajándékba kapta azt a hatalmi eszközt, aminek megszerzésére századokon át makacs kitartással törekedett. Megkapta a vegyesházasságokon való csaknem feltétlen uralmat, mert a maga híveivel szemben vallási téren olyan kényszerítő eszközökkel rendelkezik, amelyeket a versenyre kényszerített egyházak nem ismernek, de ha ismernének is, evangéliumi elveikből folyólag soha nem gyakorolhat-