Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Vergődések és alkudozások

14 seknek tekintsék, az eddig így kötöttek megerősítésére pedig a püspököket felhatalmazta. Amit a római Cúria ekkor Poroszországnak megadott, később ugyanazt megadta 1834. szeptember 12-én a Bernettiféle instruktióban Bajorországnak, azután XVI. Gergely pápa 181^1. április 30-án kelt „Quasvestro" kezdetű brévéjében és a hozzáfűzött Lambruschini-féle instruktióban megadta Magyarországnak, 1841. május 22-én Ausztriának, 1841. november 4-én Németalföldnek, 1844-ben Oroszországnak és Orosz-Lengyelországnak, 1845-ben Georgiának. A hivatalos körök azonban az activa assistentiát is hallgatagon elnézték egészen 1858-ig, mikor is az Antonelli-féle instruktióban a római Cúria újból kijelentette, hogy a vegyesházasságok kötésénél a róm. kat. pap csak passive vehet részt. Ez alapon lassanként bizonyosan nyugvópontra jutott volna a vegyesházasság kínos kérdése, ha únos-úntalan nem akadtak volna olyan kíméletlen emberek, mint amilyen Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök is volt, aki 1839. április 22-én azt az útasítást adta ki, hogy a róm. kat. pap a vegyesházasokat csak abban az esetben adhatják össze, ha valamennyi gyermeküket a róm. kat. egyháznak biztosítják. József nádor, aki maga is vegyesházasságban élt, attól félve, hogy ez az újból élére állított kérdés a küszöbön álló országgyűlésen zavarokat kelthet, a püspök pásztorlevelét helytelenítette. Erre Lajcsák beadta lemondását, de a pápa csak akkor fogadta azt el, mikor a püspök betegeskedésére hivatkozott. A hozzáintézett leiratban azonban a pápa a passiva assistentiát minden esetben megengedhetőnek jelentette ki. így hát csak egyéni felfogásához maradt következetes, mikor 1841. április 30-án Magyarországnak a csaknem mostanáig fennálló kedvezményt megadta. Igaz, hogy a kedvezmény megadásnak volt más oka is. A passiva assistentiát az ország sok vármegyéje nem tartotta kielégítőnek. Pest-megyével az élén a vármegyék nagyrésze, különösen Abaúj, Zala, Temes, stb. kimondotta, hogy eljárást indít ama plébánosok ellen, akik a vegyesházasokat nem adják össze teljes szertartással. Ezekkel ellentétben Esztergom, Pozsony, Szepes, stb. vármegyék a róm. kat. álláspont mellett kardoskodtak. Ez a helyzet indította a róm. kat. püspöki kart arra, hogy 1840. július 2-án a passiva assistentia gyakorlása mellett közös pásztorlevelet adjanak ki. De már egy hónappal előbb a magyar érsekek fordultak Rómához, hogy a passiva assistentiát általánosan rendelje el. Egyúttal útasítást kértek arra az esetre, ha az országgyűlés kimondaná, hogy a vegyesházasság kötésére mindig a vőlegény papja illetékes. Hogy a