Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Vergődések és alkudozások

13 3. A házassági ügyekben való bíráskodás maradjon ugyan a róm. kat. szentszékeknél, de ha azok az ágytól és asztaltól való örökös elválasztást mondják ki, akkor a protestáns félnek joga legyen újból megházasodni. A főrendek e javaslatok közül csak annyit voltak hajlandók elfogadni, hogy a reverzálisok, bár megmaradnak, hatályukat vesztik. A házassági ügyekben való bíráskodást illetőleg pedig utalnak az 1790. évi XXVI. törvénycikk 11. §-ára, amely kimondja, hogy: Mind a két hitvallású evangélikusok összes házassági ügyeiben a bíráskodás saját egyházi székeikre hagyassék. Addig is pedig, míg ilyen egyházi székekről alkalmas módon gondoskodás történik, a házassági ügyek az utóbbi években érvényes elvek szerint a világi bíróságok által, a szabadkirályi- és bányavárosokban pedig azoknak tanácsa előtt fognak ítéltetni. Kopácsy József esztergomi prímás belátta, hogy a róm. kat. egyházra nézve sem előnyös, ha a vegyesházasságokat merev magatartásával a protestáns lelkészekhez kényszeríti, azért papjainak a passiva assistentiát megengedte. Ennek megengedésében különben is a pápa járt elől, amennyiben még 1741-ben — amint arról fentebb megemlékeztünk — Németalföldre nézve külön engedményeket tett. Üjabban az első ilyen engedélyt III. Frigyes Vilmos porosz király egy 1825. évi intézkedése kényszerítette ki. A király ugyanis ekkor a túlnyomóan róm. kat. által lakott alsórajnai tartományokra és Westphaliára is kiterjesztette azt a rendelkezést, amelyet már egy évtizeddel előbb a keleti porosz tartományokra (Poroszország, Szilézia, Porosz-Lengyelország) vonatkozólag kiadott. Azt rendelte el, hogy a vegyesházasságokból származó összes gyermekek az apa vallását tartoznak követni és az ezzel ellenkező bármely reverzális, vagy megegyezés érvénytelen. A kiterjesztésből folyólag a róm. kat. papok az államhatalommalellenkezésbe, sőt összeütközésbe kerültek és Rómához fordultak útasításért. VIII. Pius pápa 1828. március 25-én kiadott „Literis altero abhinc anno" kezdetű brévéjében és a hozzácsatolt Albáni-féle instruktióban a következőket mondta ki: 1. A vegyesházasságot általában helyteleníti és elítéli ugyan, de a biztosítékok megadása esetén mégis megengedi és elismeri. 2. Kivételes esetekben megengedi, hogy a biztosítékot nélkülöző vegyesházasságoknál is közreműködjék a róm. kat. pap, de csakis passive. 3. Megengedi, hogy a tridenti zsinat által megállapított formák nélkül ezentúl kötendő vegyesházasságokat is érvénye-